Van egy ember, akinek szeretnél e-mailt írni, mert segítségre szorulsz, és meg akarsz tőle kérdezni valamit, hogy mit tanácsol – tanárod, főnököd, egy szakember, vagy valaki, akiben bízol. Esetleg olyan rendezvényen vagy, ahol lehet kérdezni az előadótól, és hiába van ott a lehetőség, ideges vagy, izgulsz, meg eleve alig van időd. Az eredmény: hebegsz-habogsz, zavarban vagy, és lehet, hogy elszalasztod a lehetőséget, mert nem azt kérdezed, amit valójában szeretnél. Az e-mailed kilométer hosszú, és sosem vagy rettenetesen sokára kapsz csak választ, és közben el is kezded ostorozni magad, hogy biztos rosszat mondtál, vagy megsértődött, akinek írtad, közben pedig lehet, hogy sokkal egyszerűbb a megoldás.
Épp elég stressz van az ilyen helyzetekben amúgy is, könnyítsd meg a saját dolgodat!
Te válaszokat akarsz.
Akit kérdezel, az minél pontosabban akar segíteni, és sok esetben korlátozott ideje van rád.
Van egy megoldás, ami biztosítja, hogy gyorsan végezzetek, és elégedett is legyél azzal a válasszal, amit kapsz.
Fogalmazz pontosan!
Képzeld el, hogy kapsz egy ilyen üzenetet valakitől:
„Én egy 30 éves humanoid vagyok, és ezzel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy szerinted milyen lehetőségeim vannak?”
Jóóó, de MIBEN. Mit akarsz, kedves valaki? Házat építeni? Tanulni? Virágot ültetni? Hegeszteni?
Az ehhez hasonló elkent, általános kérdésekre — minő meglepő! — elkent és általános, sokszor semmitmondó válaszokat tudsz csak kapni, ha kapsz egyáltalán, pölö: hallgass a szívedre, vagy írd össze az ötleteidet, pro és con listákat… Vagy nagyon sokat kell várnod a válaszra, mert több körös visszakérdezéssel kell tisztázni, hogy mi van. Ezeket a köröket meg tudod spórolni!
Akár e-mailt írsz, akár egy előadás vagy konferencia végén teszel fel egy kérdést, vagy van valakinél három perced megbeszélni a dolgaidat, minden esetben sokkal többre mész azzal, ha tűpontosan kérdezel, egy konkrét, kézzel fogható példával érzékeltetve, hogy mit szeretnél. (És fontos, hogy nem feltétlenül kell a születéstörténeteddel kezdeni, ha limitált időd van, és nem létszükséglet a kérdésedhez, hogy milyen háttérből jössz.)
Vegyünk példának egy nagyon általános kérdést, ami elhangozhat egy szakmai találkozón:
„Én egy vállalkozó vagyok, és azt akarom kérdezni, hogy hogyan kezdjem, merre induljak.” (Hú, mennyi ilyet hallottam már!)
Mit lehet ezzel kezdeni? Sok-sok visszakérdezés után kicsit többet, vagy elsőre olyan tanácsot, ami amolyan „nesze semmi, fogd meg jól”. A válaszoló is kínos helyzetben van, hiszen kevéssel tud dolgozni, a kérdező meg elégedetlen lesz, hiszen úgy érzi, hogy nem kapott választ. Ami végülis részben igaz is. Kapott, csak nem arra, ami igazán a kérdése volt. Mert nem volt benne a kérdésében, hogy mi a kérdése. :)
Teszteld a kérdésedet!
Ha éppen most szeretnél írni valakinek, (egy kollégádnak, ügyfélnek, tanárodnak, a gyereked tanárának) valami összetettebb dologgal kapcsolatban, mert tanácsot kérsz valamilyen ügyben, előtte képzeld el, hogy a jelenlegi kérdésedet egy teljesen idegen lény kérdezi tőled.
Te ott laksz a fejedben, ismered a háttértörténetedet, a gondjaidat, ezért lehet, hogy neked evidens, hogy mi is a helyzet, de ezt sokszor csak te tudod. :) Szóval ha jönne egy ufóka, és megkérdezné tőled, amit éppen te készülsz kérdezni valakitől, tudnád, hogy mit akar pontosan, és miben szeretné a segítségedet?
Ha túl általános a kérdésed, mielőtt elküldöd vagy felteszed, fogalmazd át az alábbi szempontok alapján:
- Mi most a legnagyobb problémád?
- Hol akadtál el pontosan? Mi a frusztrációd?
- Mi a célod a következő fél évben, amiben segítségre van szükséged, és az az ember, akitől kérdezed, ebben kompatibilis?
- Hol vagy most, és hova tartasz? (A vállalkozós példánál maradva: Terméket akarsz fejleszteni, célközönséget találni, gondod van az árazással, a kommunikációval? Vagy még neve sincs a cégednek, könyvelőd sincs, és honlapot sem regisztráltál? Ezen már túl vagy, és konverzióoptimalizálásra van szükséged, esetleg egy új arculatra?)
Figyeld csak, hogy hangzik így a kérdés, még mindig a vállalkozós témát folytatva:
„Én egy ékszerkészítéssel foglalkozó kézműves vagyok. Nagyon sokszor válaszolok ugyanazokra a kérdésekre, és el kell mindig magyaráznom, hogy mi is az, amit készítek. Az a bajom, hogy nehezen tudom képeken át kommunikálni a munkámat, mert az a különlegességük, hogy mozognak, ezért általában senki sem érti, hogy mi bennük a pláne. Ha vásárokban demonstrálom, akkor oké, de nem tudok ezeken állandóan személyesen részt venni, és a webshopnak pont az lenne a lényege, hogy helyettem is dolgozik, amíg alszom.”
Na erre már el lehet kezdeni válaszolni, hogy oké: videó, animált gif, csinálj YouTube útmutatókat, vagy rövid Instagram / Vine demonstrációkat, esetleg ezzel kapcsolatban mozgósítsd a már meglevő vevőidet, és találj ki nekik videós pályázatot… Plusz csinálj egy Gyakran Ismételt Kérdések oldalt a honlapodra, hogy ne ugyanazokat az e-maileket kelljen megírnod naponta harmincszor, hanem ehelyett oda tudj figyelni a vásárlók fontosabb kérdéseire, vagy tudd javítani a termékedet… És így tovább, és így tovább.
Tudd, hogy mit akarsz valójában!
Természetesen nem csak szakmai ügyben segíthet, ha specifikusan fogalmazol. Kérhetsz segítséget érzelmi dolgokban, vagy magánéleti ügyben is, és ebben az esetben sem azért jó a pontos fogalmazás, mert „mindenki rohan, senki sem ér rá, jaj de borzasztó, hová lesz így a világ!”. Nem erről van szó. Egyszerűen ha magadnak meg tudod fogalmazni, hogy mit akarsz, akkor a másik is könnyebben tud neked segíteni. Ez nem mindig megy, és lehet, hogy sokszor te sem tudod, hogy mire is van igazán szükséged, de ha egy kicsit a dolgok mélyére ásol, menni fog. Őszintének kell lenned magaddal, és az is az önfelfedezési folyamat része, ha a jobb kérdésen kezdesz dolgozni.
Gondold át ezt:
- Hogy érzed most magad?
- Mi az a konkrét probléma, amire megoldást keresel?
- Miben tud neked a másik ember segíteni?
- Csak hallgasson meg?
- Mondja el, hogy hogyan látja a helyzetet?
- Esetleg elég, ha megölel és együtt vagytok csendben?
- Vagy dühöngjön veled?
- Mire van szükséged, mit igényelsz?
Válaszold meg magadnak!
Azért is jó, ha pontosan fogalmazol, mert már lehet, hogy te magad is meg tudod válaszolni a kérdésedet, hiszen pontosan körbelőtted. Ha nem csak egy homályos elképzelésed van arról, hogy mi a probléma, hanem meg tudod mondani konkrétan a bajodat, akkor a válasz is könnyebben kirajzolódik.
Ehhez persze az szükséges, hogy elgondolkodj azon, hogy mire vagy kíváncsi, milyen céljaid vannak az életedben, mit szeretnél valójában, és mire van szükséged. De hidd el, ha ezt meg tudod fogalmazni, már fél siker. A jó kérdés önmagában közelebb juttathat a válaszodhoz, még akkor is, ha az, akinek feltetted, nem is hallja őket. :)
Megéri tehát jól kérdezni, úgyhogy gyakorolj bátran!
Ja, és ne feledd. Soha nem ciki, ha nem tudsz valamit. Az életünk tele van kérdőjelekkel, és a fejlődésünk részei. Annál izgalmasabb, ha egy felkiáltójelre bukkanunk!
Booo mondta
Ez most nagggggyon jól jött nekem. Köszi szépen! :)))
Kismaci mondta
Via! Ez megint pont jókor jött! Mindig eltalálod hogy mire is van szükségünk. :):)
lomaquilt mondta
Talán a sok teszt elrontja az emberek kifejezőkészségét? Pl. van egy teszt, megválaszolom és a sok kérdés után felmerül bennem az az érzés, hogy ebből most mit fognak kihozni. Én tudtam volna mást is mondani, de azt nem kérdezték. Ezért jó, hogy így elmagyarázod ki hogyan tegye fel a kérdését.
Via mondta
Szerintem csak a legtöbb ember nem önreflexív, és nem lát rá magára kívülről. Nem tudja, hogy aki nem ő, az nem tud mindent, amit ő gondol. Nem tud más fejével gondolkozni és más fejével ránézni saját magára. Hallottam én már olyan párbeszédet, hogy „De hát meg kellett volna csinálni X-et!” „De nem tudtam, nem mondtad.” „De gondoltam rá! Ki kellett volna találnod!” Okkkké…
Vagy: „De hiszen azért nem jöttem haza, mert elmentem Y. helyre!” „Nem szóltál erről, hogy van ez a program.” „De akartam!”
Így aztán ez a kérdezésben is meg tud jelenni.
Sarkítva:
A: MICSINÁLJAK?
B: Ki vagy és mi a bajod? :D
gabi mondta
Nekem is a vesszőparipám a pontos fogalmazás. És sokszor tapasztalom, hogy sokan mennyire nem fogalmaznak pontosan. Annyira zavar például, amikor valaki rosszul vagy nem emlékszik valamire, és ezért kapásból azt mondja, hogy „az nem úgy van”, ahelyett, hogy „úgy emlékszem, ez így és így van”. A munkámban néha újságírókkal kell beszélnem, és az is rendre megdöbbent, hogy még közülük is sokan nem tudják használni a szavakat.
Anise87 mondta
Ez tök jó megint :)
Tegnap gondolkodtam pont azon, hogy lehet rossz kérdéseket teszek fel magamnak, és ezért nem tudok megoldani bizonyos dolgokat :)
Köszi <3