Á. és K. 27 évesek, az egyetemen ismerkedtek össze. Saját bevallásuk szerint nem sok közös van bennük, mégis nagyon erős szövetség alakult ki közöttük. Megmentik a világot, együtt boroznak (ez a kettő gyakran együtt jár! :D), egész napos Skype-látogatást tartanak egymásnál, és, ha tudnak, áttáncolják az éjszakát. Betevő feelgood barátos interjú következik! Á.: 27 éves, romantikus, a virágaihoz beszélő lány vagyok. Az összes kóbor kutyát szeretném hazavinni, az összes apróm odaadom a hajléktalanoknak. Esőben a csigákat az út szélére teszem. Nem sírok a filmeken, hanem zokogok. IMÁDOM a magyar borokat, az olasz konyhát és az olasz pasimat, és szerintem mindig minden rendben lesz. Rendetlen vagyok, és elvileg keresztben alszom az ágyon (nem is igaz…). K.: 27 éves vagyok. Értékesítéssel foglalkozom egy crowdtestinggel foglalkozó cégnél. Balkezes vagyok, extrovertált és hangosan fújom az orrom. Szeretem a jó borokat, a sportot imádom. A tánc a mindenem. Mindig éhes vagyok, amivel a pasimat már meg sem lepem. Otthon a nevem nem K., hanem Cukika. Nem szeretek főzni és türelmetlen vagyok. Imádok aludni, és minden nap megváltom a világot, legalább egyszer. :) És most, hogy bemutatkoztál, hogy mutatnád be a barátodat? :) Á: K. a két lábon járó racionalistás. Erős, kritikus, de főleg magával, mindig elemez (mint én), mindig javulni akar, mindig többre és jobbra törekszik. Kevesen látják, de nagyon érzelmes is tud lenni, nagyon jó szívű ember, sokat törődik másokkal. K: Á. egy kiegyensúlyozott, (nem meglepően) Mérleg csillagjegyű csodalény. Könnyű vele csak úgy lenni, semmit csinálni, még az is szórakoztató. Sosem fél tükröt tartani, ami mindig nagyon jól jön, főleg nehéz helyzetekben. Nagyon kiegyensúlyozott, őszinte ember, a bölcsessége alapján, ha nem tudnám hány éves, kb. 120 évesre becsülném. :) Mikor és hol ismerkedtetek meg? Hány évesek voltatok? Mire emlékszel az első találkozásról? Á.: pontosan nem emlékszem mikor találkoztunk először. :) Az biztos, hogy az egyetemen az alapképzés vége felé, kb. 21-22 évesek lehettünk. Nekem egy-két éles kezdeti emlékem van csak, pl. mikor átmentem hozzá, és ugyanazt a tételt meghallgattam 40-szer a vizsgája előtti nap. Aztán pislogtam kettőt, és puff legjobb barátnő lett. K.: Az egyetemi alapképzés végén, amikor az akkori barátom elutazott külföldre, szerencsére, Á. egyik barátnőjével kezdtem el lógni, ahol általában Á. is ott volt. Már az akkori találkozások is hosszú lelkizős beszélgetésekké váltak. :) Nagyon ... Olvass tovább
Hogyan legyél jó barát?
Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság. Összeszedtem a számomra fontos tényezőket, amiken sokszor állhat vagy bukhat a kapcsolat. A tanácsok természetesen mindkét irányba érvényesek, vagyis ez a "hogyan legyek jó barát" és a "milyen egy jó barát" lista egyszerre. :) Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást. Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog "idegesíteni", ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod. Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért "tartod" a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak. Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, ... Olvass tovább
Miért ne? #41 – Valentin családdal & barátokkal
Amerikában sokkal inkább a szeretetről szól a Valentin-nap, és osztálytársak, kollégák is megünneplik apró ajándékokkal, nem csak szerelmespárok. Így azok sincsenek "kiközösítve", akik épp szinglik. :) Nem kell pont Valentin-napon kedveskedni, bármikor máskor is lehet, akár idegenekkel is - miért ne? Süss kicsi szív alakú sütiket, tedd őket egy dobozba, és napközben a kedvenc, aranyosan viselkedő ügyfeleidet/osztálytársaidat kínáld meg a dobozból! Csibe linkelte egy Facebookos csoportban az Imperfect Homemaking blog ötletét: minden családtag kap egy névvel ellátott befőttesüveget, és megadott ideig a többiek névtelenül ide dobálják be azokat a cetliket, amikre jó dolgokat írtak a befőtt-tulajról. A játék végén (Valentin-napkor vagy bármikor máskor) mindenki kibonthatja a cetliket, és megnézheti, hogy miket írtak róla a többiek. A cetliket ne írjátok alá, nem az a lényeg, hogy ki mondta. Kollégákkal, szobatársakkal, sőt, osztállyal is eljátszható! Nem csak tulajdonságok, hanem mindenféle egyéb dicséret, "ezt szeretem benned"-tulajdonság is bele mehet: "nagyon szépen elmosogattál", "te csinálod a legjobb kakaót" és így tovább. Írjatok át szerelmes verseket szeretetesre, barátosra -- teljesen hülyére véve a figurát. Roses are red, carnations are yellow, I want you to know that you're a great fellow. Vagy költsetek sajátot. Napsárga kicsi kacsa lengeti a farát, tudnod kell, hogy te vagy a legeslegjobb barát. (Ma különösen elemében van a költői vénám. :D) Hagyd benn a százast a bevásárlókocsiban, és add oda egy utánad jövő vevőnek vele együtt. Legyen egész hétre kihívás a családban, baráti társaságban, munkahelyen, hogy extra kedvesek lesztek a morcos emberekkel,. Köszönjetek előre, és mosolyogjatok mindenkire a szokásosnál is jobban! Jegyezzétek fel a legviccesebb, legaranyosabb reakciókat, és a nap végén meséljétek el egymásnak! Írj köszönő SMS-t, e-mailt, képeslapot olyan családtagoknak, barátoknak, akikkel nem állsz napi kapcsolatban - csak úgy. ... Olvass tovább
3×24 karácsonyi ötlet – 3. rész: Barátokkal
A sorozat harmadik részében olyan karácsonyi ötleteket gyűjtöttem össze, amit kisebb-nagyobb baráti társasággal érdemes csinálni, de természetesen párosan és családostul is jók az ötletek, szemezgessetek nyugodtan. :) A sorozatnak közkívánatra lesz egy "pluszegyedik" része, kifejezetten gyerekes ötletekkel. De előbb jöjjenek a barátok. (Az előző részeket itt és itt olvashatjátok.) Ha lesz hó, tartsatok hógolyócsatát, vagy rögtönözzetek hóember-szépségversenyt. Legyetek egymás "angyalkái": kihúzzátok a neveteket a kalapból, és karácsonyig minden nap anonim kedveskedtek valamit annak, akit húztatok - kap valami apróságot, meglepetést, segítséget. Ez akkor jó, ha gyakran találkoztok, vagy egy fedél alatt laktok. Menjetek együtt színházba, és utána üljetek be valahova kakaózni. Ha nem tudtok hazautazni a családotokhoz, vagy egyedül vagytok, karácsonyozzatok együtt! Az egymásnak szánt ajándékok árát adományozzátok közösen valamelyik alapítványnak. Fotózkodjatok pláza-Mikulásokkal. A képeket tegyétek albumba, és jövőre ismételjétek meg a programot. Ha jó a hangotok és nyitottak a szomszédok, alapítsatok ideiglenes kórust, és énekeljetek nekik karácsonyi dalokat. Üljetek össze és készítsetek együtt karácsonyfadíszeket - szalmából, teatasakból, gyöngyből, nemezből, stb. Mindenki lomtalanítson otthon, és a hasznos, szép, jó állapotú dolgokból állítsatok össze cipősdobozokat egy közös csomagolós teadélután alkalmával. Egy különösen hideg napon társasozzatok otthon egy olyan játékkal, amivel már régen játszottatok - Monopoly, Ki nevet a végén -, de ősrégi videojátékokat (Super Mario, Zelda) is elővehettek. :) A külföldön élő barátokkal "Amerikából jöttem"-ezzetek webcamen keresztül. Szervezzetek sütipartit. Már 3-4 emberrel is teljesen jól működik. A fiúk is beszállhatnak, ha tudnak valami egyszerű sütit, kekszgolyót, pogácsát - cserébe meg kapnak bonyolultabbakat a lányoktól. :) Segítsetek az állatoknak - remek programnak ígérkezik a Noé Karácsony, de ha körbekérdeztek más menhelyeken, ott is bizonyára szívesen fogadnak hiánycikkeket. Vigyetek olyat, amire szükségük van! Rendezzetek flashmobot. Menjetek fel egy kilátóra és gyöngyörködjetek a város fényeiben. Tartsatok mozidélutánt, de úgy, hogy egy nagyon ismert, agyonnézett karácsonyi filmet választotok, és vegyétek le a hangerőt. Mondjátok alá a dialógot - ha hasonlít az eredetire, az is jó, ha teljesen más baromságot mondtok, az is. :) Írjatok kedves karácsonyi üzeneteket, ... Olvass tovább
Levelesláda #04 – Barátokról, szerelmekről, munkahelyről
Jó hosszú lett ez a bejegyzés, de érdekes és fontos kérdéseket kaptam, kár lett volna húzni belőlük. Nagyon megtisztelő, hogy ennyire a bizalmatokba avattok, hálásan köszönöm! ♥ A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseteket az alábbi címre: via.farkas@gmail.com Inez rögtön egy súlyos kérdéssel indított: Zugolvasó vagyok sok hónapja, de egy kérdés erejéig előbújok. :-) Érdekelne a véleményed, és az olvasóké is, hátha valaki járt már hasonló cipőben. Van egy barátnőm, barátságunk a középiskolás évekre nyúlik vissza. Az a fajta kapcsolat, amikor ha hónapokig nem beszéltünk is, ugyanott tudtuk folytatni. Aztán egy városba költöztünk, pár év eltéréssel szültünk, szóval még gyakrabban találkoztunk és beszélgettünk. Idén tavasszal kiderült: mellrákja van. Eleinte beszámolt a várható vizsgálatokról és az eredményekről, de aztán műteni kellett, és azóta elzárkózik előlem. Nem, vagy csak sokadik hívásra veszi fel a telefont, de alig beszélgetünk egy kicsit, amikor sírni kezd és leteszi. Elkerüli a találkozásokat, nem szívesen megy emberek közé. Pedig én szívesen segítenék, de nem tudom, mi a jobb: ha sokat keresem, hogy érezze, érdekel, vagy ha nem "zaklatom", hagyom, hogy feldolgozza a történteket. Utánajártam, milyen testi-lelki terápia segíthetne rajta, az infókat és az én érzéseimet is megírtam neki egy mailben. Köszönte, de továbbra sem érzem, hogy közelednénk. Szerencsére nálunk a családban nincs hasonló betegség, de így tapasztalatom sincs róla, milyen egy ilyen folyamaton átesni. Tanácstalan vagyok, hogyan tudnám őt segíteni, ha így távolságot tart. Lekopogom, nekem sincs tapasztalatom hasonló betegséggel, igyekszem rövidre fogni, nehogy hülyeséget mondjak. Amennyit olvastam ezekről a dolgokról (hozzátartozók ill. betegek beszámolóit), két erős tendenciát véltem felfedezni a betegek reakciói között: az egyik az, amikor mindenki kerülgeti a forró kását és finomkodik vele, pedig ő szeretne nyíltan, őszintén beszélni arról, hogy mi fáj, hol fáj, hogy érzi magát, mennyire optimista vagy éppen pesszimista, mire számít, mik a kilátásai, hogyan éli meg a dolgot -- de nem hagyják. A másik a másik véglet, amikor mindenki folyton csak betegnek kezeli, csak a gyógykezelés létezik, és semmi más, pedig ő szívesen társalogna mindenről ugyanúgy, mint régen, ezzel is éreztetve, hogy annyira sok minden nem változott, és szeretné továbbra is úgy élni az életét, mint eddig. Csak képzelegni tudok arról, hogy hogy érezném magad a barátnőd ... Olvass tovább
Levelesláda #03 – Magányról, barátokról, reggelekről
Erre a szombatra is változatos témák jutottak, sok minden van terítéken, több komolyabb téma is -- szívesen fogadom mindenkitől a kiegészítéseket és a saját válaszaitokat, meglátásotokat is, úgy lesz igazán értékes a párbeszéd. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, még mindig jöhetnek a kérdések! Az e-mail címem a szokásos: via.farkas@gmail.com Timinek az ünnepre hangolódás megy nehezen: Gondom van a családi ünnepekkel - születésnapok, névnapok, évfordulók. Nem egyszerűen az a gond, hogy nem tudom észben tartani a dátumokat, vagy hogy az utolsó pillanatban szaladgálok fantáziátlan ajándékokért. Hanem hogy nem tudok ráhangolódni a dologra. Van ötleted, hogyan válhatnék motiváltabbá az ügyben, hogyan élhetném át jobban ezeket az ünnepeket, hogyan tehetném az életem részévé a készülődést? Mit szólsz a "napi 5 perc" készülődéshez? Én azt vettem észre, hogy azt az ünnepet várom nagyon, amit szépen fel tudok építeni, és minden nap foglalkozom vele egy kicsit. Elnyújtott előjáték, ha úgy tetszik. :) Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha csak napi öt percre előveszed a témát, filózol azon, hogy mi legyen, hogy legyen, hol, mivel, merre, stb. Ez a Karácsonyra is igaz, az advent ezért működik (most a vallásos jelentőségétől függetlenül), mert előtte négy héttel már megvan a rákészülődés, hogy "na mindjárt...!". A reklámkampányok is így működnek, akörül lesz nagy a hype, amit szépen felépítettek. :) Ha lánybanda lennék, azt mondanám, hogy hype up your life! Radyrpok a barátait szeretné összeereszteni: Olyan jó, hogy lett ez a kérdezős rovat, így nem érzem úgy, mintha egy vadidegent zaklatnék a problémáimmal, legitimmé válik az egész! :-) Azzal kapcsolatban szeretnék valami ötletet kapni, hogy hogyan lehet trükkösen egyesíteni a különböző, egymást nem ismerő baráti köreimet. Azt szeretném elérni, hogy ha mondjuk egy szülinapi bulit szervezek, és több társaságot is meghívok, akkor keveredjenek az emberek, ne üljön az egyik banda a konyhában, a másik a nappaliban, a harmadik az erkélyen. Hogy ne úgy kelljen gondolkodni, hogy kedden az egyetemi barátaimmal társasozunk, szerdán a munkahelyiekkel sörözünk, hanem legyen némi átjárás. Eddig két verzió fordult elő: ha minden csapatból többen voltak jelen, akkor rögtön kezdődött a frakciózás, mindenki csak a saját ismerőseivel beszélgetett. Ha meg egy-egy embert "dobtam be" a számára ismeretlen társaságba, az neki volt nagyon látványosan kellemetlen, nehéz. Sajnos (vagy nem), a barátaim, mint én is, elég ... Olvass tovább
Körkérdés: Te hogyan/hol barátkozol?
A Bűvölet c. film hölgyei - garantáltan közös érdeklődési körrel Egy kedves lánytól kapott levél ösztönzött erre a bejegyzésre, aki az egyetemen nehezen talál barátokat, pedig nagyon szeretne, mert magányos. Azt kérte, hogy ne idézzem a levelét, és válaszoljak privátban, de mivel az a gyanúm, hogy másokat is érint a téma, jobb, ha mégis kikerül a blogra. Lebeszéltem vele, hogy innen jön majd a válasz. :) A legjobb, hogy itt Ti is segíthettek neki, ami felbecsülhetetlen egy ilyen témában (is). Szerintem ugyanis hasonlóak vagyunk - az eddigi sok gondolatolvasós-rokonlelkes megjegyzés után nem is merem máshogy gondolni -, és reményeim szerint hasznos tanácsokat tudunk adni a Barátkereső Lánynak (ez lett most az álneve), hogy a mifélénk hogyan barátkozik, és hol találunk egymásra. Ki a "mifélénk"? Nem harsány, kicsit talán introvertált, ideális hétvégi tartózkodóhelye: többnyire egy könyv mellett, és a szórakozóhely max. kikapcsolódásnak jó, de nem ismerkedős helyszín, mert a saját hangját se hallja, pedig beszélgetni szeretne. Barátkereső Lányunk ilyen, és én is hasonló vagyok, szóval ebből következtettem, hogy köztetek is lesz hasonló. A Barátkereső Lány kérdése egyébként konkrétan ez: Te mit csinálnál a helyemben? Hogyan kell barátkozni? Volt az a reklám azzal a borzasztó, láncfűrészes bohóccal, aki azt skandálta, hogy "legyünk barátok". Na, úgy nem. :) Szerintem bármilyen (akár baráti, akár szerelmi) kapcsolat legfontosabb tényezője a kölcsönös bizalmon és tiszteleten túl a közös érdeklődési kör. Ehhez pedig részemről az kell, hogy viszonylag nyugodt körülmények között tudjak beszélgetni az illetővel (lehet zene, de ne hangos, és ne az őrült partizásról szóljon a buli), majd kiderüljön, hogy van-e bármi, amiért együtt tudunk lelkendezni (túrós rétes, egy film, egy könyv, egy város - akármi!). Nálam egyébként soha nem volt olyan, hogy valakit ismertem, rendszeresen kommunikáltunk, és csak később kattantunk össze - vagy teljes közöny/felületes viszony volt, vagy az, hogy elkezdtünk beszélgetni, és azóta se hagytuk abba. Barátság első látásra? :) Valahogy úgy. ... Olvass tovább