A 41. hét kihívása: Élvezd a csendet!
Rengeteg zajhatás ér minket – folyamatosan jön az info, a híradók, a szignálok, a zene, a felesleges és tömény kommunikáció, oda-vissza. Tarts zajrehabot, és néhány órán keresztül ne beszélj és ne is hallgass/olvass/nézz semmit. Figyeld meg, milyen érzés. Tedd le a “muszáj mondanom/csinálnom” valami kényszerét, és csak legyél. A legegyszerűbb, ha elmész sétálni egy nyugalmas helyre (ha van természet a közelben, használd ki!), mert akkor nem ugrasz bele az otthoni rutinokba (tévé bekapcsol, poharak elmos, stb.). Nézd a tájat, lélegezz nagyokat, és töltődj fel!
+ FELADAT: tegyél még egy kétszázast a perselybe, már egy ezresünk van.
Próbálom értelmezni ezt a kihívást. Most akkor olvasni lehet vagy nem? Vagy az számít, hogy képernyőt olvasok, vagy rendes könyvet? Az e-book minek számít? A séta sajnos most nem opció.
Ülj csendben, ne fogyassz információt se fülön, se szemen keresztül. Ülj az ablak mellé, ha tudja sütni a nap az arcod, csukd be a szemed, és élvezd. Feküdj le a szőnyegre, bámuld a plafont, közben ne szóljon se zene, se podcast, se híradó. Próbálj meg elmerülni a csendben egy picit, ha lehetséges.
Hát nem gondoltam volna, de ez a legnehezebb feladat a számomra. Annyira hozzászoktam, hogy valami szól a háttérben, hogy nehéz kikapcsolni. Próbálok fejlődni, ezért úgy döntöttem, hogy beépítem a napi rutinomba. Reggel nincs semmi elektronikus dolog, amíg el nem jutok a hálószobából a fürdőszobán át a konyháig, a hálószobámból pedig teljesen kitiltottam az okos eszközöket. Egyelőre nehéz és nagyon figyelnem kell, mert hajlamosak visszaszivárogni, de bízom benne, hogy egy idő után automatikussá válik ez a helyzet.
Challenge accepted!
Ma egyedül voltam itthon, sütöttem-főztem, és az időzítőn kívül semmilyen egyéb zajforrást nem kapcsoltam be.
Végre hallottam a gondolataimat :)
Huh, pont aktuális. Tegnapelőtt kimentem a természetbe, egy erdőbe; talán most sétáltam igazán életemben először egyedül.
Olyan, mintha egy egészen más dimenzió lenne…
Olyan kár, hogy most meg beköszöntött az esős idő, pedig szívesen kimentem volna tegnap vagy ma is, így meg azért most mégse. Húú, már várom a telet, télen, hóban az erdő csodaszép lehet.. <3
Ha nem durván viharos az idő (mint pl. itt múlt héten: vízszintesen esett és majdnem feldöntött a szél), hanem csak szemerkél, akkor az még teljesen jó sétához! Gumicsizma, esőkabát, és garantált a csend, mert az esőtől mindenki megfutamodik. :)
De jó, még sosem teljesítettem kihívást, ezt pedig már tegnap! Igényeltem a csendet életemben először.
Támogatnám, de olyan nagy hangzavarral vannak a szomszédok, mintha én is velük együtt buliznék :(
Akkor gyakorold, hogy hogyan tudod kizárni a zajt. :) Szükség lesz rá.
Nagyon jó. ♥
(A párom is támogatja. :D)
Ó, ma (szinte) minden kívánságom teljesül! Pont azon morfondíroztam, mi lesz a kihívás, és itt is van! Kikapcsolom a gépet, a tv-t és álomba hallgatom magam…