2013 7. hetének kihívása: Írj levelet magadnak!
Méghozzá rögtön kettőt. Egyet a kamasz énednek — hogy hány éves, döntsd el te. Válaszd ki azt az évet, amikor a legzavartabb, legmagányosabb, legcsüggedtebb voltál. Írd meg magadnak azt, amit akkor szerettél volna hallani — mi változik, mi lesz később, mit tanácsolsz a kamasz-énnek. Nyugtasd meg, biztasd, ha szüksége van rá.
A másik levelet írd a jövőbe — ha éppen egy nagy feladat előtt állsz, akkor írd meg a jövő-énednek a gratulációt akkorra, amikor éppen végez a feladattal, de 5-10 évre előre is írhatsz levelet, megírhatod, hogy milyennek képzeled magad akkor, aztán utólag majd összehasonlíthatod, mi lett. :) Egészen véletlenszerű apróságokat is megírhatsz, amikre már nem fogsz emlékezni évek múltán: mi volt mostanában a legjobb film, amit láttál, mi a kedvenc parfümöd, milyen könyvet olvasol, melyik albumra vagy rákattanva és így tovább. Leírhatod azt is, hogy mi foglalkoztat, miken aggódsz mostanában. Érdekes lesz visszaolvasni, hogy mi változik vagy nem változik! Csatolhatsz mellé képet is a mostani magadról. Zárd le, írj rá egy dátumot, amikor kibonthatod, és tedd biztos helyre.
+ FELADAT: Újra elkezdjük gyűjteni a pénzt a perselyben, nyisd meg az új összeget egy kétszázassal.
Hetekig halogattam ezt a feladatot, mert életem mélypontján vagyok. Nehéz volt, de sokat segített. A múltbeli énemre visszatekintve látom, hogy milyen sokat értem el eddig az életben. Nagyon sok mindent megvalósítottam a gyerekkori álmaimból. Persze, még most is vannak álmaim, céljaim és ötéves távlatba helyezve úgy érzem, sokat meg tudok valósítani addigra. Nagyon bízom benne, hogy a mostani helyzetemnél csak jobb lehet a jövő.
Kicsit késve, de holnap fogom megcsinálni. Eddig csak magamban fogalmaztam. 5 év múlva meg egyszercsak lesz egy olyan kihívás, hogy vedd elő a 2013 7. hetében írt levelet :)))) Azért írom meg így utólag, hogyha erre sor kerülne, akkor nehogy kimaradjak a dologból :)
Via, el sem tudom mondani, ez most milyen jól esett. Megírtam a levelet a múltbeli énemnek, és mindjárt következik a jövőbelié. Azt hittem, nem fojtottam el sok mindent, de most mégis egy hatalmas kő esett le a szívemről. Köszönöm! ♥
Most mondanám, hogy büszke vagyok Rád, de az csöpögne. Úgyhogy csak annyit mondok, hogy szívesen. ♥
Azt értem, hogy a jövőbeni magamnak írt levél jól jöhet, kibontom x év múlva, vicces lesz, hasznos, megható, de a múltba írtnak mi a célja, üzenete?
Hogy megadhatod magadnak azt a szeretetet most, amit akkor és ott más nem tudott. Mert hiába múlt el annyi idő, még most is be tudod fogadni ezt a törődést akkor is, ha már nem vagy tizenöt.
Én is köszönöm, VIa! Sajnos nem minden kihívást tudok teljesíteni, de ezt mindenképpen fogom. Mostanában sokat gondolok arra, hogy „ha ezt gimisként tudtam volna”, illetve, hogy mia frászért nem lehetett akkor még internet a földön, hogy legalább mástól megtudjam…. Pl. hogy nem törvényszerű az embernek fiúnak lenni…:)
Uhh, a gyomrom is összeszorult a gondolattól, hogy felelevenítsem a legkiszolgáltatottabb kamaszéveimet és írjak egy levelet neki… Pedig annyira megérdemelné. :( Ez megint egy igazi kihívás, Via! Köszönöm!
Azt hiszem, a jövőbelivel fogom kezdeni. :) Jövőnaplót már írtam, és jövőbeli találkozón is voltam már. :)
A naplóírás, jelenidőben, még rendben van, sajnos a levélírás megrémiszt… Vagy csak addig, míg el nem kezdem? Hmm.
Az nem baj, a rémülsz, csak ne akadályozzon meg semmiben! :)
Ezt a mondatodat: „Én is ezt a fajta pozitív gondolkodást propagálom – hogy elfogadod, ami van (pl. éppen pocsék az idő és rosszul vagy), azt is megéled, nem nyomod el, nem hazudsz, de aztán továbblépsz, amint megy (nem biztos, hogy rögtön megy, és nem baj, ha nem rögtön megy).” ki is másoltam magamnak, mégis gyakrabban, több szituációban kéne olvasgatnom, annyira hasznos nekem!!!
Nekünk kellett ilyet írni érettségi előtt és a 10 éves osztálytalálkozón bontjuk majd ki. Azt is érdekes beleírni, kik most a legjobb barátok. Ez főleg kamaszként, fiatalként érdekes, amikor könnyebben cserélődik a baráti kör – pedig akkor nem is gondoltam volna.
Alig várom, hogy elolvashassam :)
Ez annyira jó, hogy a Kihívás programhoz is csatlakozok mostantól. Eddig is elolvastam, tetszett is, de halogattam. Na, ennek most vége. Köszi!
Régen én is csináltam ilyet! Nagyon vicces és érdekes visszaolvasni a régi énem levelét. Megyek is és mindjárt írok még :)
Én is írtam 13 évesen, de csak 25 éves koromban nyithatom majd ki. :))
Igen, az jutott eszemben, hogy esetleg valami önismereti tréningen volt ilyesmi feladat.
Lehet, hogy a Szilveszteri levélírást én is be fogom vezetni, sőt a férjemet is rá fogom venni.
Belegondoltam én is, hogy milyen lett volna a múltban, abban az élethelyzetben (egy szakítás után) kapni saját magamtól egy levelet, amiben leírom, hogy nem kell aggódni minden jóra fordul. De most itt a lehetőség és megírom magamnak. :) Jó kis terápia lesz ez. Tényleg nagyon hálás vagyok, hogy kigondoltad ezt a kihívást. :) Mondjuk a jövőbeli énemnek félek írni. Lehet tényleg nem jó élmény lesz akkor visszaolvasni, talán nem is vállalok be olyan sok évet. mondjuk írok a harminc éves önmagamnak.
A barátnőimmel anno csak simán eszünkbe jutott. :) Nem olvastuk sehol, csak jó bulinak tartottuk.
Miért ne lenne jó visszaolvasni? Magadtól félsz? Ne már! Jófej leszel akkor is. Mondd el, hogy mit tervezel most, hátha sikerül magad akkor emlékeztetned erre a tervre, és tudsz egy kis biztatást nyerni a múltból!
Félek, hogy nem oda jutok, ahova most elindulok. De igazad van, írok egy kis biztatást magamnak, az mindig jól jön. :)
Elképzelhető, hogy nem oda jutsz, de esélyes, hogy valami sokkal jobb helyre! :) A tervek nem azért vannak, hogy betűről betűre betartsd őket. :) Csak indulj el, legyen meg a szándékod, aztán úgyis jön, ami jön.
Via köszönöm ezt a kihívást!!! Ez nagyon jó ötlet, magamtól nem nagyon jutott volna eszembe. Régen, míg el nem költöztem otthonról nagy naplóíró voltam és ha gond volt mindenkinek levelet írtam. Mióta „felnőttem” már egyikre sem volt időm, nem is éreztem szükségét. Pedig jó dolog dokumentálni a dolgokat. Ahogy olvastam, már tudtam is melyik élethelyzetben lévő énemnek írok majd levelet. A jövőbeli énem pedig a nagyfiam 18. születésnapján kap majd tőlem levelet. :)
Mond Via ez a kihívás hogy jutott eszedbe?
Most kivételesen pontosan tudok erre válaszolni, egyébként gyakran minden előjel nélkül egyszer csak belémhasít valami (a „szeretem a munkám” pl. így jött). :)
Szóval konkrétan Kinga barátnőm említette pár hete, hogy valamikor kiadhatnám kihívásba az „önlevélírást”, ami vicces, hogy nem jutott korábban eszembe, mert elég sok élményem van vele. :) Én minden Szilveszterkor írok magamnak levelet egy évvel későbbre (emlegettem is már itt párszor), sőt, kamaszkorunkban írtunk a barátnőimmel magunknak a jövőbe, és tíz évvel később, osztálytalálkozón bontottuk ki. :)
Az egyik kedvenc projektem pedig az volt, amikor híres emberek írtak kamaszkori énjüknek, hogy mennyi mindenen feleslegesen izgultak, illetve nem tartottak elég fontosnak. Sok megható volt köztük, például volt, aki azt írta a tizenöt éves énjének, hogy „szeresd nagyon anyut, mert már nem lesz velünk sokáig”. :'(
Én 2 éve minden szülinapomon írok a jövőbeli magamnak :) Nehéz belekezdeni, de pár mondat után már nem lesz fura :))
Nehéz lenne leírni az első néhány másodpercet,amikor egy régi dobozban megtaláltam azt a levelet,amit 15 évvel azelőtt írtam,csak úgy saját magamnak…már arra sem emlékeztem,hogy egyáltalán készült ilyen levél.Aki át akarja élni,hogy milyen érzés,amikor az elfedett énje egyszer csak megszólítja,az úgy írja meg ezt a levelet,hogy utána felejtse is el….(pláne azt,hogy hová tette…) :D
ha most vagyok kamasz, csak egyet írjak, vagy visszamehetek az időben néhány évet?=)
Menj vissza. :)
Megírnám, csak nem tudom, hogy épp milyen könyvet olvasol.
:) ;) Bocsánat, nem bírtam magammal. ;)
Egymás mellett van a k meg az l… :P Jelenleg épp nem olvasok egyébként semmit. :)