Kedves Via! Egyik bejegyzésedben úgy definiáltad magad, mint egy "nagyon szociális introvertált people person csiga". :-) Ebből engem az introvertáltság érdekelne részletesebben. 1-2 éve meghallgattam Susan Cain TED előadását a témában, és nemrég megvettem a Csend c. könyvét is. Felszabadító érzés volt rájönni, hogy egy halom olyan tulajdonságom, amiről korábban azt hittem hogy félénkségből, önbizalomhiányból fakad (és illene változtatnom rajta), valójában az introvertált énemből adódik. Teljesen új látásmódot kaptam azáltal, ahogyan Susan az introvertált emberek értékeiről beszél, és rájöttem hogy bizonyos tulajdonságaimból sokkal több erőt meríthetek, mint ahogy eddig gondoltam volna. Ahogy látom, Te saját magadnál ezt a dolgot teljesen a helyén kezeled, ezért nagyon örülnék, ha írnál néhány sort a téma gyakorlati oldaláról. Tudatosan figyelsz-e arra, hogy legyen időd egy kis egyedülléttel feltöltődni? Hogyan kezeled a nagyobb társasági eseményeket, bulikat? Vannak-e olyan helyzetek, melyekből - teljesen, vagy csak egy ponton túl - szándékosan kivonod magad, mert soknak érzed? Hogyan érvényesülsz "nagydumás" beszélgetőtársakkal? Melyek azok az introvertált tulajdonságok, amelyeket kifejezetten hasznosnak tartasz? (Ezeken kívűl még minden más is érdekelne, ami a témáról eszedbe jut. :-)) ) Előre is köszönöm, ha írsz erről, szerintem sokunknak hasznos lenne. A blogodon és a könyvedben már így is rengeteget segítettél azáltal, ahogyan önmagunk elfogadásáról írsz. Üdv,   Dóri Szia, Dóri, és köszönöm a kérdést. :) Nem tudom, ti hogy vagytok vele (és ez nem költői kérdés - tényleg érdekel, írjátok meg kommentben!), de én akkor érzem magam nyugodtnak, és akkor tudok pihenni, szóval akkor vagyok otthon, ha magamat adhatom. Cenzúra, viselkedés nélkül. Ebbe pedig szorosan beletartozik az is, hogy nem kell magamat magyaráznom, nem kell megvédenem az álláspontomat, folyamatosan küzdeni a létjogosultságomért, hanem azok, akikkel együtt vagyok, tudják, hogy hányadán állok, és nemcsak hogy elfogadnak úgy, ahogy vagyok, hanem még szeretnek is. Ah, legjobb. Sokféle ember és sokféle szórakozási, kikapcsolódási mód létezik, és vannak bizonyos módok, amelyek piedesztálra vannak emelve, normálisnak vannak titulálva bizonyos körök által. És ha nem úgy szórakozom, akkor szerintük én leszek a fura lány. Én vegyes vagyok sokféle szempontból, nehéz egy skatulyába betolni; a helyzettől, de főleg a többi embertől függ, hogy hogyan reagálok, mit érzek. A ... Olvass tovább