Gyerekkoromban egy nyaraláson a húgommal kiszúrtunk egy boltban egy életnagyságú, másfél méteres (!) plüss Rózsaszín Párducot. Még felnőttként is nagy, gyerekként egyenesen hatalmas volt. Mire közös erővel sikerült meggyőznünk a szüleinket, hogy vegyék meg nekünk, és igent mondtak, már elvitték az utolsó darabot. Nagyon csalódott voltam — kábé öt percig.
Másnapra már világos volt számomra, hogy hülyeség lett volna megvenni, mert csak kerülgettük volna a lakásban.
Az, hogy vásárlás előtt megálljak és feltegyem azt a kérdést, hogy „Biztos, hogy szükséged van rá?” azóta az első és legfontosabb kérdés lett, ami megalapozta, hogy felnőttként tudatosan vásároljak. Hamar megtapasztaltam, mennyire segít leválogatni azt, ami nem kell (ami csak kiabál, hogy vedd meg). A másik oldalon viszont segít megerősíteni a vásárlásaimban, és tényleg rájöhetek tőle, hogy igen, ez tök jó ajánlat, és erre tényleg szükségem van!
És ez az utóbbi szempont nagyon fontos olyankor, amikor mint mindenről, a vásárlásról is egymásnak ellentmondó, végletes elvek harsognak két oldalról.
Vásárolj tudatosan – tudd, hogy honnan fúj a SALE
Mostanában mindig van valamilyen akció vagy leértékelés — akár azért, mert jön a karácsony, a nyár, a tanévkezdés, akár azért, mert elmúlt. Black Friday, Fekete Péntek, Sárga Kedd és egyéb színű hétköznapok. Ilyen Shopping, olyan Days.
Ez a tendencia sikeresen belenevelte a vásárlókba (és egyébként a vállalkozásokba is) azt a nézetet, hogy a vásárlás az kizárólag az akciók körül forog. Mindent akkor kell venni, amikor akciós. Sőt, bármit AZÉRT kell megvenni, mert akciós – függetlenül minden más szemponttól. Hatvanöt guriga vécépapír? Kétszáz babkonzerv? Bikini télen, 10% kedvezménnyel? Ide vele!
Nem csoda, hogy az évek alatt sokaknak elege lett abból, hogy mindenhol csak a százalékok röpködnek. Ebből a frusztráltságból jött létre extrém válaszreakcióként az az irányzat, akik meg ránéznek a folyamatos akciócunamira és azt mondják, hogy „jó, elég volt, ne vegyen senki semmit, soha többet„. Majd a sparhelt hamujával mosunk fogat és a tücskökkel citerázunk a naplementében Netflix & Chill helyett. Megoldjuk okosba.
Egyik módon sem lehet élni. Nem normális élet, ahol a (gyakran lényegtelen mértékű) akciók diktálják, hogy mit mikor veszel meg. De az se, ahol visszavonulót fújsz és öt évig nem veszel magadnak egy melltartót, hiába szakadt, lyukas, kényelmetlen már az összes többi, és nagyon vágysz egy újra.
Szerintem mindkét véglet túlzás, és valahol megint középen van az élhető és fenntartható variáció. A tudatos vásárlás nem arról szól, hogy beszéld le magad minden vásárlásról. Épp ellenkezőleg: ha odafigyelve, a megfelelő kérdéseket feltéve döntöd el, hogy tényleg szükséged van-e arra, amit kinéztél, akkor nem fogod megbánni azokat a dolgokat, amiket megvettél, és nem fogsz olyan dolgokra sem költeni, amiket csak rád akarnak tukmálni.
És nincs rossz válasz. Lehet, hogy az lesz a döntésed, hogy erre most tényleg nincs szükséged. De szabad, hogy az legyen a válaszod: igen, átgondoltam, és kell.
A lényeg, hogy bármi is a válaszod, legyen átgondolt döntés eredménye. Ebben segítelek három technikával.
1. technika: A Rózsaszín Párduc-teszt
Amikor dobálják a százalékokat és az akciós csomagokat, gyakran nehéz nagy levegőt venni és visszalépni egyet. De ahhoz, hogy ne legyen csalódás a vásárlás, jobb, ha nem veted bele magad ellenőrző kérdések nélkül a vásárlásba.
Önmagában az valószínűleg kevés, hogy „tetszik”, vagy „talán jobban érzem majd magam tőle”. Sőt, általában ha a „talán” vagy „hát, lehet” kifejezések felbukkannak, érdemes mélyebbre ásni, hogy közelebb juss egy határozott döntéshez.
A gyerekkori Rózsaszín Párduc-élményemből az igazi tanulság, hogy vásárlás előtt konkrétumokra és megfogalmazható előnyökre vadászunk, mert rövid ideig bármi el tudja veled hitetni, hogy megváltja a világodat. Az egyszerű „igen, kell!” és „nem, köszi” helyett árnyaltabb válaszokat tudsz adni magadnak, ha ezeket végiggondolod — fizikailag megfogható termékre, „virtuális” termékre (szoftver, app, tanfolyam, előfizetés) és szolgáltatásra is ugyanúgy alkalmazható:
- Min fog változtatni, ha meglesz?
- Mit nem tudsz most megcsinálni nélküle?
- Milyen előnyei lesznek annak, hogy neked van egy olyanod?
- Mire leszel tőle képes, amire most nem vagy?
- Milyen szituációkban fog kisegíteni, hogy van egy ilyen eszközöd, vagy elsajátítasz egy ilyen képességet?
- Milyen élethelyzetek lesznek könnyebbek, gyorsabbak tőle?
- Tudsz-e vele pénzt vagy időt spórolni?
- Támogatsz-e vele valakit? (Nagy multicéghez megy a pénzed, vagy kisvállalkozót támogatsz vele?)
Nem minden termék válaszol minden kérdésre. És nem minden vásárlás „hasznos” a dolog praktikus értelmében. Van, aminek pusztán esztétikai vagy lelki „haszna” van. Ezért ilyen kérdéseket is feltehetsz:
- Úgy érzed, hogy ez a tárgy nagyon „te” vagy? Illik hozzád, reprezentál téged a külvilág felé? Vagy épp emlékeztet valamire, ami fontos neked?
- Megmosolyogtat? Inspirál?
- Tudod használni önkifejezésre?
- Feldobja az életteredet? Jó lesz kitenni a nappalidban, imádni fogod, ha ránézel?
A másfél méteres Rózsaszín Párduc elbukott volna a hasznosság és az esztétikai kérdéseken is. Tömegtermék volt, ami kevés valódi „hasznot” hozott volna (gyerekjátékként haszon alatt a vele töltött játékidőre gondolok), utána viszont egy nagy, ormótlan porfogó lett volna belőle. Sokkal többet értek a legók, amikkel egész gyerekkorunkban építkeztünk, és sok közös emlékünk kötődik hozzájuk. De még a Barbie babák is, amiket szintén évekig nyúztunk (és általában 10 perc alatt sikerült letörnünk a fejüket, de legalább amikor visszaoperáltuk, akkor emberibb arányaik lettek).
Ha meg az elmúlt éveim felnőtt költéseire gondolok vissza, amiket a vásárlás előtt alaposan átrágtunk, akkor a mosogatógép, a podcastos mikrofonunk, a szakmai fejlődésünkhöz vásárolt tréningek ugranak be először, amik nagy befektetéseknek számítottak, mégis többszörösen visszahozták, amit beletettünk. (A befektetés-alapú szemléletről bővebben itt olvashatsz, az egyik kedvenc témám. :))
A fenntarthatóság bónuszkérdései
Szép dolog a recycling, de van még előtte pár lépés, ami még fenntarthatóbb, mint hogy egyszer majd melyik típusú szemétgyűjtőbe dobod a holmidat.
Ha már nemrég beszéltünk arról, hogy mit tehetsz egymagad a környezetért, akkor a fenntarthatóság kérdéseit is bedobhatod az elemzésedbe:
- Az elutasítás kérdése („refuse”): Szükséged van-e erre a dologra, termékre, szolgáltatásra egyáltalán? Ezt a kérdést egyértelműen meg tudod válaszolni, ha átfuttatod a fenti Rózsaszín Párduc-teszten. A leginkább fenntartható nyilván akkor vagy, ha eleve nemet mondasz az egész vásárlásra – „köszönöm, nem kérem ezt a tárgyat”. Ez a szempont leginkább akkor játszik, ha a fenti Rózsaszín Párduc-teszten sorra nemet válaszolsz minden pontra, és nem tudsz határozott IGEN-hez eljutni semmilyen irányból.
- Az újrahasználás kérdése („reuse”): Tudsz-e valami mást újrahasználni? Hasonló, amit még simán elhasználhatsz? A „nem pont olyan” pont elég – arra gondolok, hogy nem kell 80 különböző finisű lila rúzs. A lyukas, 10 éves bugyi helyett továbbra is vegyél újat. :)
- A használtság kérdése („retro”): Tudsz-e használtat venni a vadonatúj helyett? Pl. vaterán, antikváriumban, eladós Facebook csoportokban, vintage boltokban, garázsvásáron…
- A javíthatóság kérdése („repair”): Van-e már ilyened, ami javítható, vagy újítható?
- Az újrahasznosíthatóság kérdése („recycle”): Ez már tényleg bónuszpontos, de több termék között választásnál bevetheted azt is, hogy melyik lesz az, ami az élete végén kevésbé fogja egyszerhasználatos anyagként a kukában / szemétégetőben / hulladéktelepen végezni? Vagy melyik az, amelyik a puszta használatától kevésbé szennyezi a környezetet? Nem csak az energiatakarékos vagy kevésbé energiatakarékos hűtőszekrény különbségére gondolok, hanem például arra, hogy lehet hogy gyorsabban dolgozik a kapszulás kávégép, mint egy kotyogós, cserébe az egymillió év múlva a Földre látogató űr-archeológusok is a te kávékapszuládon fogják vakarni a fejüket, hogy vajon ez mi lehetett.
Bele azért ne pörögj
Fontos, hogy a fenti kérdések általános vezető kérdések. Nem arra valók, hogy túlterheljenek, és nem kell minden kérdésre szuper választ adnia a kinézett dolognak ahhoz, hogy megengedhesd magadnak a vásárlást. De minél több kérdésre tudsz válaszolni, annál közelebb kerülsz a megalapozott döntéshez. És minél több szempontból jó neked valami — például hasznos, tanulsz belőle valamit, a jövőben használhatod azt a tudást, illik az értékeidhez, és még kisvállalkozást is segítesz vele –, annál inkább igaz lesz az, hogy megéri a befektetésed.
2. technika: A milliomos-teszt
Akciózós időszakban rengeteg termék, szolgáltatás kerül a szemed elé, és tényleg lapulhatnak közülük igazi, pont neked való kincsek. Ezért fontos szétválasztani az akciót attól, hogy tényleg jó lesz-e neked az a termék.
Mert ugye attól, hogy valamire rá van írva, hogy -20%, még nem biztos, hogy húdejó ajánlat. Főleg, ha neked addig egyszer sem jutott eszedbe, hogy szükséged van valami olyanra. Ha valami csak le van értékelve, de amúgy nem fogod használni / hordani, akkor garantált, hogy az kidobott pénz, bármekkora is volt a kedvezmény. Ha ingyen van, de nem használod, akkor is. (Semmi sincs ingyen amúgy, elő kellett állítani valamiből azt is, az erőforrások nem csettintésre jönnek létre — újabb fenntarthatósági szempont. „Ajándék” undorító színű körömlakk neked, aki nem lakkozza a körmét? Az kérem felesleges szemét.)
Vagyis az olcsó nem biztos, hogy megéri. Az ingyen meg soha nincs ingyen.
Ezért találtam ki a millomos-tesztet, amit nagyon egyszerűen bármilyen akciós termékre alkalmazhatsz. Egyetlen dolgot kell tenned hozzá: hunyd be a szemed és képzeld el, hogy annyi pénzed van, mint egy maszekolós import-exportos, bő öltönyös fickónak a kilencvenes évekből. (Aranylánc és Rolex fakultatív.) Szóval tegyük fel, hogy olyan anyagi helyzetben vagy, hogy a pénz nem számít. Ha tízezer forintba kerül valami, ha egymillióba, egyremegy, kipengeted zsebből.
Ha így nézel rá a most akciós termékre, megérné-e neked teljes áron is? Ha lenne rá pénzed és ki tudnád fizetni, akkor is ezt vennéd-e? Kellene pont ez a modell? Pont azt a problémát, igényt oldja meg, ami neked van? Vagy nem, és valójában az egyetlen és fő szempont, hogy olcsó?
Ha a teszt eredményeképpen az jön ki, hogy mindenképpen megvennéd, és ráadásul most olcsóbban hozzájutsz, akkor szuper, még egy kicsit spóroltál is. Ha viszont sosem vennéd meg teljes áron, akkor nem attól a „megspórolt” húsz százaléktól lesz jobb az életed (ugye ez esetben nem is spórolsz, mert a 80%-ot azért kifizetted…).
3. technika: A bérlés-teszt
Bármit is veszel, a valódi ára nem az, ami az árcédulán van. Minél inkább kihasználsz valamit, annál jobb üzletet ütöttél nyélbe. Ruhaneműnél például segíthet, ha arra gondolsz: fogod legalább 30-szor viselni? Pizsamát, alsóneműt nyilván, de a most beszerzett alkalmi ruhát, alkalmi cipőt? Mert ha nem, máris drágábbra jön ki, mint gondoltad…
Ez a harmadik tesztem, amihez mindössze egy számológépre lesz szükséged, úgyhogy kapj elő egyet (a gépeden vagy a telefonodon, de még a porosodó CASIO-dat is előkaphatod, ne szomorkodjon a fiókban, hogy érettségi óta nem használtad).
Mielőtt megvennéd a vágyott tárgyat, becsüld meg, hogy szerinted hány alkalommal vagy hány órát fogod használni ezt a valamit. Oszd el az árát ezzel az óraszámmal, és így máris megkaptad, hogy mi a használatonkénti ára (cost per use). A következő nagy kérdés, hogy kifizetnél-e érte ennyit?
A példa kedvéért vettél egy akciós játékkonzolt 100 ezer Ft-ért. Ha csak tíz órát játszol vele, akkor a használatonkénti ára 10 ezer forint. Ha valaki megjelenne, és azt mondaná, hogy tízezer forintért játszhatsz az ő kütyüjével egy órát, orrba vágnád, hogy mit képzel ezzel az árral? :D Mert ha igen, akkor nem fogja megérni, hogy ennyiért megvedd. Ha viszont több száz óra játékkal számolunk (lenyomsz rajta egy-két Final Fantasyt, aztán meg is van), akkor máris csak egy mozijegy töredékébe kerül egy alkalom, szóval megéri megvenned. Ezen is látszik, hogy önmagában egy tárgy nem attól a számtól drága, ami rá van írva, hanem hogy ki veszi, mire használja, és mennyit.
Ugyanezzel a számítással kimatekozhatod azt is, hogy igazából az olcsóbb cucc sokszor drágábbra jön ki, mert például rosszabb a minősége és hamarabb tönkremegy.
Erre a példánk legyen mondjuk egy 10 000 Ft-os téli cipő, ami 20 használat után megdöglik (szétszakad, átázik, elreped, kifeslik, stb. stb.). Ez azt jelenti, hogy alkalmanként 500 Ft-ot fizettél a fiktív bérletért. Megér ennyit neked? Minden alkalommal, amikor felhúzod a cipődet, kicsengeténél ötszáz forintot?
Ehhez képest egy kicsit drágább 30 000 Ft-osnak minimum 60 használatot kell kibírnia ahhoz, hogy ugyanilyen árban legyen. Ha ennél többet bír, akkor máris olcsóbbra jön ki a használata. Mondjuk 100 használat esetén (ez durván 3 teljes téli hónap, amikor mást se hordtál) máris 300 Ft / alkalom. De egy jó pár téli cipőt nem egy télig hordasz, hanem kettő (150 Ft / alkalom), három (75 Ft / alkalom), sőt, négy (37,5 Ft / alkalom). És lehet, hogy egy 60 ezres csizmát nyolc télen keresztül nyúzol, akkor ő is 75 Ft / alkalomra jön ki. Na, így tud a tízezres csizma a legdrágább lenni.
Ha még félre is tesszük a „megveszem, hordom, szétesik, kidobom”-módszer pazarló, szemétdombnövelő oldalát (egyébként ne tegyük), akkor is látszik, hogy egyszerűen anyagilag rosszabbul jössz ki, ha gyakrabban újravásárolod a gyengébb minőséget ahelyett, hogy egyszer befektettél volna egy tartósabb opcióba.
Ha egy akció során tehát olyan holmihoz jutsz hozzá jó áron, ami tényleg minőségi (olyan anyagokból, eljárással készült), sokáig kitart, akár évekig veled lesz (mert nem arra tervezték, hogy újravásároltassák veled záros határidőn belül), és nem pukkan meg néhány hordás vagy használat után, akkor az valóban egy jó ajánlat volt. :)
Most te jössz!
Minek a megvásárlásán gondolkodsz most? Alkalmazd rá a Rózsaszín Párduc-, a Milliomos- vagy a Bérlés-tesztet, és írd meg a kommentek között, hogy mire jutottál!
További hasznos cikkeim a témában:
- Online vásárlás kisokos – hogyan fizess biztonságosan az interneten?
- 8 dolog, amit egyszerűsíthetsz – Minimalizmus a mindennapokban
- Miért jó, ha befektetsz magadba? Így segít a befektetés-alapú szemlélet a mindennapokban
Katalin mondta
Egy mikrohullámú sütő cserén meditálok mostanában. A meglévő egyszer csak leállt. Egy hétig pihent és újraindult. (Kihúztuk a konnektorból, próbaképpen visszadugtuk – és elindult.)
Ár/érték arányban végignéztük a meglévő kínálatot…..és mégis a retro, piros, megbízható német mikro kiverhetetlenül hozzánk költözött egyelőre csak elméletben – kiütve a sok-sok racionálisan közel tökéletes opciót.
Az, hogy szükségünk van-e most rá……a válasz a régi elindult…..de hosszú távon biztosan …..remélem a kis piros meg fog várni!
Brigi0920 mondta
Egy új laptopot tervezek venni magamnak, ugyanis a régi már 7 éves lesz idén és sajnos azok a programok nem futnak el rajta, amiknek szeretném megtanulni a használatát. Nagyon érdekel a programozás, illetve a weblapkészítés és arra gondoltam beleásom kicsit jobban magam a témába, hátha ezzel plusz bevételforráshoz tudnék jutni. Szóval egy számomra hasznos tanuló eszközt szeretnék megvásárolni, mely akár később munkaeszközzé is válhat :)
Julianna mondta
Beruházás: összekötöttem a fekete pénteket a szülinapommal és a 13 évig hordott / elhordott😊/ bőrcsizmám cseréltem le,az lett az ajándékom. Mindenkèpp kellett volna új így kaptam kedvezményt. Remélem ez is ki fog tartani legalább 8 évig.
Via mondta
Jó kalandokat az új csizmában! :) Vigyen jó helyekre a következő években.
Ridita mondta
Most vettem egy robotporszívót, amire majdnem minden kérdést nézve IGEN a válasz. Azt várom tőle, hogy időt és fáradtságot takarít meg nekem, amit takarítás helyett a számomra fontos projektekre vagy csak pihenésre fordíthatok. Szeretem a modern technikát, jól esik majd ránézni is. Már évek óta vágytam egy ilyenre és most a Black Friday kapcsán 48% kedvezménnyel jutottam hozzá. Rajta volt az éves bevásárlólistámon, tehát akár teljes áron is megvettem volna magamnak Karácsonyra, de azért jó érzés, hogy majdnem féláron jutottam hozzá. Nagyon remélem, hogy gyakran fogom használni, így biztos vagyok benne, hogy megéri ez a befektetés. Persze, környezetbarátabb lenne, ha sepregetnék meg kiverném a szőnyegeket, de erre sajnos se időm, se energiám nincsen.
Via mondta
Alaposan átgondolt vásárlásnak tűnik. Sok örömöt hozzá! :)
Andru mondta
Igyekszem kerülni az impulzusvásárlást, mert abból jól nem jövünk ki. Vagy anyagilag, vagy minőségileg, vagy kihasználtság szempontjából nem. Éppen most vezettünk be új szabályt erre nézvést, mert a boltban olyan jól meg tudjuk győzni egymást és magunkat, hogy kell az a valami :) Ha felmerül a vásárlás, akkor hazajövünk és ITTHON! eldöntjük, hogy vásároljunk-e vagy sem. Van idő átgondolni és minden szempontot figyelembe tudunk venni. Ha pedig kell, akkor visszamegyünk és megvesszük. Nem szalad el, ha pedig mégis, akkor meg már tudjuk, hogy van egy jogos igényünk és keresünk más lehetőséget.
lindus mondta
Amikor bemegyek egy plázába, és egy óránál többet ülök bent, mindig olyan üresség érzésem van amikor kijövök. Hogy elköltöttem egy csomó pénzt, de mire? Ok, ettünk, voltunk játszóházban, ruhákat is vettünk, de valahogy nem ad egy megelégedettség érzést. Valahogy úgy vagyok vele, hogy várom, hogy menjek, de utána alig várom, hogy kijöjjek, és legtöbbször felteszem a kérdést, hogy MINEK is jöttem és mire ment el a csomó pénz. Amikor a pláza közelébe se megyek, két hétig elég annyi pénz, és mégse haltunk éhen. ( és tartalmas életünk van enélkül is)
Viszont ha rendelek valamit helyi termelőtől, vagy bemegyek egy kisebb üzletben, ahol kedvesek és személyes a kiszolgálás, mikor kijövök van sokszor egy nagyon érzésem, és arra gondolok, hogy igen, legközelebb is bemegyek/ vagy innen még rendelni fogok. Még akkor is, ha drágább, mint a szupermarket vagy a pláza vagy az online nagyüzlet.
Persze amig ezt a személyes jóérzés is megvan, addig a szines-szagos reklámok hatására legtöbbször a plázát/szupermarketet/online -t válasszák az emberek.
És igen, nem arról van szó, hogy soha, semmilyen körülmények között, hanem arról, hogy az alap ne az impulzusvásárlás legyen. És ne az olyan termékeket vásárolj, amelyek szennyeznek/sok szállitást igényelnek és lényegében a reklámot, a designt, a béreket, a szállitást fizeted meg, és nem a minőséget.
szlavikzs mondta
Szia!
De örülök, hogy nem csak én érzem magam így a „plázázás” után!
Jó, hogy vannak még kisebb boltok, családias üzletek, ahova jó betérni, ahonnan jó vásárolni :)
Kata mondta
A „plázázás” után dettó ilyen érzéseim vannak nekem is..
pdzs88 mondta
Én a könyvek esetében háromszor meggondolom megvegyem e őket, filmek esetében meg ti is tudjátok mi van… Ruhát csak akkor miután a szekrényem félévente szelektálva van. Rózsaszín Párduc Úrról szólva..Nekünk tesómmal volt egy annó Németországból, amit unokabátyáinktól örököltünk meg, ami a harmadik életében – kamaszkorunk tájékán – az egyik macskánk a Pandi párnája volt, amikor meg ő meg nem volt benn a házban, akkor hidegfogó vagy ajtótámasz szerepét töltötte be.
Kicsilány mondta
Hát én sokáig küzdöttem magamban, mire eldöntöttem: veszek magamnak egy igazán spéci babahordozós kabátot. (Első gyerkőcünket várjuk).
Nagyon drága volt, de az egyik legjobb a Pesten kaphatók közül.
De… ha már. Akkor inkább ez, mint egy olyan, ami nem tud minden funkciót, amire szükségem lesz, vagy egy olyan, ami nem tetszik igazán és évekig azzal nyugtatom magam, hogy nem baj, legalább kicsit olcsóbb volt.
Remélem, lesznek majd tesók is, így végül hosszú éveken át használhatom majd amíg várom és amíg hordozom őket. De „cserébe” babakocsira lehet, hogy tizedannyit se költök majd, mint mások, mert abból a kölcsön/örökölt is tökéletesen megfelel.
Ja, és magyar készítő varrja… :-)
Zsuzsa mondta
Olyan szépek a hordozós kabátok és gratulálok és drukkolok, hogy ki is tudd használni,mert olyan nálunk a fiam utált hordozóban lenni és vhogy nekem se volt komfortos, viszont imádta a babakocsis letezèst. Akkor tanultam meg, hogy gyereknek előre nem vásárolunk. Kicsi csak 8 hetes,majd meglátjuk,vele hogy lesz.
Micsurin mondta
Tényleg nagyon szépek és praktikus,h várandósan is lehet már hordani 😊az én gyerekeim sajnos elég hamar korlátozva érezték magukat a közös kabátban,de 1 éves korig jól működött a miénk (én használtan vettem anno).
Orsi mondta
Hű … az utóbbi pár beruházásom jutott most az eszembe. Most, kb egy hete vettem új okostelefont. Vártam az akciót, de tudtam, hogy akkor is megveszem, ha nem adnak érte 20 % leértékelést. Amit még vettem, egy magasabb árkategóriás szemhéjpúder paletta, ami egy évig volt wishlisten, ott a bérlés módszert alkalmaztam , szóval az olcsóbb alternatívákat is meglestem, de nem jöttek be. Így marad a High end. És egy pirosítóval is hasonlóan voltam, hogy a régi használhatatlanra száradt, és akkor mentem másikat venni, szintén megbízható márkától. Fun fact, ott pont volt kedvezményem, de anélkül is megvettem volna. Irtó tudatosan mentem a márkaboltba, és kértem az eladótól a terméket, majd végigfutottuk a kötelező kört, hogy ha még vásárolok x összegért, akkor milyen ajándékot adtak volna a vásárlás mellé. Meggondoltam, és udvariasan nemet mondtam.
Jó érzés bűntudat néllkül kijönni a boltból.
Réka mondta
Huh, én már jó ideje használom ezeket a teszteket, csak nem tudtam a nevüket 😁
De az a helyzet, hogy sokszor átcsapok a másik végletbe… a tényleg hasznos dolgokról is képes vagyok lebeszélni magam, vagy tolni, hogy majd később… aztán meg nagyon jól jönne, mert időt spórolna és ugye az idő is pénz…
A legbenabb abban vagyok, hogy rávegyék magam otthon dekorációs dolog megvételére… nagyon hamar lebeszelem magam ezekről, de ha véletlenül beszerzés valamit, az nagyon jó érzés sokáig… na a lényeg, hogy ilyenekkel kuzdok ☺️
Anna mondta
A dekoráció nekem is nehéz :-) Mert ugye anélkül lazán meg lehet élni, csak lehet, hogy szebb lesz a lelkem. De ezt még nekem is tanulnom kell.
A bérlet szemlélet nagyon tetszik. A 2014 októberében vásárolt 7990 Ft-os csizmámat múlt héten cseréltem le, amikor a nagy esőkben beázott. Azt hiszem nagyon költséghatékony voltam :-))