17 éves lehettem, amikor először tudatosodott bennem: a barátnőimmel recepteket cserélünk. Úristen – gondoltam -, ilyen vének lennénk? Hát igen, akkoriban ez borzasztó öregesnek tűnt, hogy kibeszéljük, hogy ki mit hogyan főz (akkoriban főleg sütöttünk). De körülbelül addig zavart a dolog, amíg egy újabb fincsi receptet meg nem tanultam. Manapság is gyakran megesik, hogy hogy három mondaton belül odáig jutok emberekkel, hogy “És szoktál olyat főzni, hogy…”, én meg rögtön ordítom, hogy “Nem, mondd el hogy kell!!” és aztán imádkozom, hogy ne felejtsem el a hozzávalókat. A héten Vikinél jártam a boltban, és sikerült vele is eljátszani ezt a párbeszédet. (Mert miről beszél két nő egy kozmetikumokat áruló üzletben? KAJÁRÓL. Nyilvánvaló. Imádlak, Viki. ♥)  Ez a sajtkrémleves Viki párjának, Hervé-nek a kedvence, és most már a miénk is. A legjobb, hogy semmi spéci dolog nem kell hozzá, csak olyan, ami általában amúgy is van otthon. Gyorsan elkészül, és isteni. Mondjuk engem már ott megvett kilóra, hogy úgy kezdődik, hogy “sajt“.

Mennyiségeket nem írok, mert sok variáció lehetséges, én se pont úgy csináltam, ahogy Viki mondta, mert nem volt itthon hozzá minden, de hát ez a krémlevesek szépsége.

Zsirádékon (nálam olívaolaj és vaj keveréke) aprított vöröshagymát és fokhagymát kell megfuttatni, csak annyira, hogy kicsit megpárolódjon, és legyen egy kis íze. Egy evőkanál lisztet (teljes kiőrlésű is lehet!) kell rászórni, majd össze kell keverni. Forró vízzel lassanként felönteni, nem túl hígra, de tényleg lassan, hogy ne legyen csomós (én vízforralóban melegítem, gyorsan megvan). Ezek után mehet bele tej vagy tejszín, majd valami féle krémsajt (kempingsajt tökéletes! 1-2 tubust lazán bele lehet préselni, de kerülhet bele maradék mascarpone vagy Philadelphia krémsajt is). Menjen bele és sok-sok feketebors. Forraljuk fel. Mivel semleges ízű, jól lehet variálni a következő lépéssel: tálaláskor a tányér aljába tegyünk valamilyen karakteres ízű sajtot – nálam most épp parmezán volt, úgyhogy ez került bele, de bármivel finom, és ez a lépés is jó a maradékok felhasználására. Már így is tökéletesen kész van, de tovább lehet bolondítani krutonnal, levesgyönggyel vagy pirítóssal. Bon appétit!

(Hogy valamennyire írjak arányokat is, nálam 2 adag készült kb. 3 dl vízből, 5 dl tejből, 1 tubus kempingsajtból, a többit meg ízlés szerint tettem bele.)