Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2014 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva! A családi könyvespolcon volt egy felirat: "Sajnáljuk, de könyvet még neked sem adunk kölcsön." Túl sok volt a rossz tapasztalat. :( Ha kölcsönadsz vagy kölcsönkapsz valamit, akkor érdemes feljegyezni, hogy ne felejtődjön el - még akkor is, ha ismerősről van szó. A leggyorsabb megoldás, ha lefotózod az illetőt a kölcsöncuccal a kezében: a mobilod dátummal együtt elmenti, így az is meg van, hogy kinek, mit, mikor. A fotót archiváld a számítógépen egy jól elkülönített mappában, hogy könnyű legyen visszakeresni.Ha inkább írásban vezetnéd, hogy kitől mit kaptál kölcsön, mikor kell visszaadnod, akkor segítségedre lehet ez a jegyzetlap. A nyomtatási beállításoktól függően A5-ös vagy A4-es méretű, de még A6-osban is működhet (4 oldal 1 lapon). Lefűzheted vagy beleragaszthatod az aktuális naptárad hátuljába, hogy tudd, hol keresd. ... Olvass tovább
Találatok erre: kölcsön
Mi számít olvasásnak 2022-ben?
Nagyon szeretek olvasni. Amióta az eszemet tudom, az írott szöveg az egyik módja annak, ahogy felfedezem, feldolgozom a világot. És különösen az elmúlt évek megemelkedetten kaotikus időszakában az olvasás még inkább a megküzdési arzenálom szerves része lett ugyanúgy, ahogy a testmozgás vagy a friss levegő. A jófajta eszképizmus - a kiszakadás a mindennapok valóságából - sokat segít megpihenni a mindennapokban, vagy muníciót adni a folytatásra. Éppen ezért szomorítanak el az olvasással kapcsolatos furcsa tévhitek, amik megpróbálják beszűkíteni, hogy mi számít olvasásnak, és ez a megemelt belépési küszöb sok embernek teljesen elveszi a kedvét az olvasástól. Ha már idejét se tudod, mikor zsibbadt el utoljára a karod egy jól megtermett történelmi regénytől, vagy mikor olvastad újra harmadjára ugyanazt az oldalt a szakkönyvben, és nincs lelkierőd újra így olvasni, akkor arra nem az a megoldás, hogy ne olvass. Inkább bontsuk el az olvasással kapcsolatos akadályozó tényezőket, és máris kiderül, hogy sokkal szélesebb a választék az “olvasás” nevű tevékenység lehetőségeiben, mint az “okosok” (értsd: okoskodó szakbarbárok) mondják. Az olvasás az olvasás Talán már a bevezetőből is világos, hogy nem bírom az olvasási sznobizmust: hogy csak a keménykötéses jó, meg csak a saját példány jó, meg csak az jó, amire rálehelt az eredeti szerző, és telesírta könnycseppjeivel a névre szóló dedikációt. Úgyhogy szeretném feleleveníteni az “elég jó az elég jó” életfilozófiámat, mert az olvasásra is igaz, és erre a témára rávetítve így szól: Az olvasás az olvasás. A könyv az könyv. Mindegy, hogy kölcsön, könyvtári, papírkötésű vagy e-könyv. Hogy “ponyva” vagy szépirodalom, romantikus vagy történelmi, szakirodalom vagy tudományos-fantasztikus. Hogy népszerű szerző, vagy egykori kötelező, vagy teljesen ismeretlen elsőkönyves szárnypróbálgató műve. Nem csak akkor ér az olvasásod, ha “tanultál belőle”, ha magaddal vihetsz praktikus tanulságokat az életedre. Az is nagyon fontos eredmény, hogy kikapcsol, szórakoztat, vagy el tudsz benne veszni akár csak egy rövid ideig is. Olvasásnak számít, ha képregényeket olvasol, mert nem csak a karakterszám tudja átadni a történetet, hanem a rajz is. És ha befogadsz egy történetet, akkor az a történet be van fogadva, a macska fel van mászva a fára, te meg olvastál és pont. És igen, még a hangoskönyv is olvasásnak számít, mert ha úgy kényelmesebb, meg neked az praktikusabb, vagy te jobban fogsz fel ... Olvass tovább
Hogyan dolgozz otthonról & ne menjetek egymás agyára – Lecsó Podcast #012
Ez itt újra a Lecsó Podcast, én Farkas Lívia vagyok, és itt van velem Dobay Ádám, aki egyébként a férjem, vállalkozótársam, és otthonmunkás partnerom - úgy hangzott, mint hogy ha valami gonosz-űző szupercsapat lennénk (dehát ki tudja, lehet, hogy azok vagyunk, muhaha). Olyan sok kérdést kaptunk a karantén miatt beállt új helyzet miatt, amire az urban:eve keretrendszerén belül érdemesnek tartottunk reagálni és megosztani a tapasztalatainkat, hogy két részre osztottuk a beszélgetésünket, amit az előző epizódban kezdtünk el (és amiben azt vettük át, hogy kell-e világot váltanod a karanténban). Ebben a még inkább praktikus részletekbe menő epizódban áttérünk a második nagy témánkra: mitől lesz élhető az otthonmunka? Ez a téma két részből áll, ezek pedig: Mik a praktikus módszerek az élhető otthonmunkához? Milyen segítő rutinok és technikák vannak arra, hogy ha a pároddal mindketten otthonról dolgoztok? A fókuszunk most is az, hogy hogyan tudod lelkileg a leginkább épen átvészelni a következő időszakot. Megosztjuk az otthonmunka öt alapelvét, hogy miért a kommunikáció a közös munka kulcsa, hogy miért iktassatok be reggeli meetinget és kölcsönös "bejelentkezéseket", és hogy hogyan háríthatjátok el a konfliktusokat a mostani feszültebb időkben. Vágjunk is bele! Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a a nagy lejátszás-gombra kattintva! Ha nem tudod hallgatni az epizódot, akkor tekerj lejjebb, ahol elolvashatod az epizód majdnem szó szerinti leiratát! :) ... Olvass tovább
Otthonmunka túlélőkészlet – tippek, stratégiák, öngondoskodás
Érdekes időket élünk, egyre többen kényszerülnek otthonmunkába a világban történő események miatt. Én több, mint tíz éve itthonról dolgozom, így vezetjük a cégünket Ádámmal (se a cég, se a házasságunk nem sínylette meg, sőt), úgyhogy van tapasztalatunk bőven. :) Ha te is most otthon fogod tölteni a következő időszakot, csatlakozz az Instagram kihívásomhoz, és fogjunk össze! Együtt ez is könnyebb lesz. :) Mindegy, hogy karantén, izoláció vagy személyes döntés miatt dolgozol most otthonról, remélem, ezek az anyagok segíteni fognak. Kapcsolódó Lecsó Podcast epizódok Elsőnek mindenképp indíts a két podcast epizóddal, mert ebben beszélünk a legfontosabb témákról és szempontokról, amik most a karantén alatt segíthetnek - időbeosztás, lelki dolgok, mentális egészség, munka-magánélet egyensúly, és minden, amire most a legnagyobb szükséged lesz. Ebben a podcast epizódban elmondjuk, hogy ami most van, az nem normális helyzet. Megbeszéljük, hogy most nem fog minden beleférni (és ez nem baj), miért fontos, hogy senki nem csinált még ilyet. Azt is elmondom, hogy mi az a két dolog, amit el kell fogadnod a karanténban, és hogy miért nem segít a túlerőltetett pozitivitás. És arról is szó esik, hogy miért ne stresszelj a kilókon (amúgy se, de most különösen). Ha inkább olvasnál a témáról, itt találod az epizód szövegét. Ebben a még inkább praktikus részletekbe menő epizódban áttérünk a második nagy témánkra: mitől lesz élhető az otthonmunka? A fókuszunk itt is is az, hogy hogyan tudod lelkileg a leginkább épen átvészelni a következő időszakot. Megosztjuk az otthonmunka öt alapelvét, hogy miért a kommunikáció a közös munka kulcsa, hogy miért iktassatok be reggeli meetinget és kölcsönös “bejelentkezéseket”, és hogy hogyan háríthatjátok el a konfliktusokat a mostani feszültebb időkben. Ha inkább elolvasnád, amit mondtunk, akkor itt találod az epizódhoz tartozó bejegyzést. Hogyan tudom beosztani az időmet, ha otthonról dolgozom? A leggyakoribb kérdés, amit az otthonmunkáról kapok, az mindig a "hogyan veszed rá magad, hogy elkezdd a munkát?" illetve a "hogyan tudod abbahagyni?". A titok a jó rutinok, kialakított öngondoskodó reflexek, amik segítenek abban, hogy ne a gép előtt görnyedjek egész nap, vagy hogy fel se álljak a kanapéról, mert beszippantott a Netflix... Útmutató a hatékony otthoni munkához Varázsszer halogatás ellen - békák, időzítők, figyelem Így tanulj hatékonyabban! - tippek otthoni tanuláshoz Hozd formába az ... Olvass tovább
2019 kedvencei
Ahogy az idő vasfoga kirángat minket a Piedone-Loveactually-Kevin karácsonyi Bermuda-háromszögből, és könyörtelenül felszögelteti az előszobába a 2020-as falinaptárt, épp itt az ideje, hogy elköszönjünk a 2010-es évektől. Megvan, hogy tíz éve minden rádióból Lady Gaga Bad Romance-e ment folyamatosan, minden okostelefonon kötelező volt az Angry Birds, és azon izgultunk, hogy mi lesz a Lost vége (és azóta se értjük)? Ha konkrétan arra gondolsz, hol voltál tíz éve ilyenkor, mit csináltál, és mit gondoltál arról, hol leszel 2019 végén - sikerült bejósolni? Nekem nagyon nem. :) 2019 sok minden volt, unalmas viszont egy cseppet sem! :) Ez az év különösen hullámvasútnak érződött, úgyhogy már napok óta végzem az év végén szokásos visszatekintésemet - ez kreatív tevékenységnek is jó és kikapcsol, közben meg segít megszilárdítani ennek az évnek a történetét a személyes és családi históriában. Azért is szeretek év végén mindig visszanézni, hogy mennyi minden történt, meg mi mindent csináltunk, mert a napok meg a hónapok rohannak, de egyben szépen látni, hogy honnan hova jutottunk! Plusz remekül kijelöli, hogy merre szeretnénk menni, ha megnézzük, hogy miből szeretnénk még többet, és mi az, amit inkább hanyagolnánk a jövőben. :) Úgyhogy ebben a posztban megosztom a blogos és személyes kedvenceimet 2019-ből - és mivel évtizedet zárunk, idén speciális évtized-best ofot is csináltam. Blogos kedvencek, 2019-es mérföldkövek Nagyon szerettétek az új Lecsó podcast epizódokat, különösen az imposztor szindrómásat és a környezetvédőset. Elkezdtem Instagram Gifeket készíteni, amiket előszeretettel használtok. Jó látni! :) Idén is nagyot szólt a Karácsonyi tervező és az Inspirációs napló, de ezt minden évről elmondhatom. :) Köszönöm, hogy így szeretitek! Jókat beszélgettünk a kommentek között az introverzióról, és arról is, hogy mi mindenre jó a sokszor mumusnak beállított okostelefon. Az utolsó hónap közepén történt, de én egész évben dolgoztam rajta: feltámasztottam és háromszorosára bővítettem a 2013-as könyvemet, jó kis kerete ez az évtizednek! :) Szakmai részről 2019-ben is olvashattátok cikkeimet az Éva magazinban, megjelent velem egy interjú a HVG Extra Pszichológiában is. Best of urban:eve 2019 És hogy az olvasóknak mik voltak a kedvenc bejegyzései az idén? Ezek: Fenntartható karácsony: 28 lassító, környezetbarát tipp Igen, normális, ha: introvertált kiadás “Hát magácska meg folyton azt a micsodát nyomkodja?” Így ... Olvass tovább
Fenntartható karácsony – 28 lassító, környezetbarát tipp
Az ember első karácsonyi fordulópontja az, amikor megtudja, hogyan kerülnek az ajándékok a fa alá. A második valószínűleg az, amikor rájön, hogy nem is az ajándékoktól lesz ünnep az ünnep. Gyerekként tátott szájjal néztem a karácsonyi amerikai filmeket. Az ideális karácsonyfa minimum négy méter magas volt, az ágait látni nem lehetett a több száz dísztől, és annyi játék volt alatta egy gyerekre, amit én tizenöt év alatt nem kaptam összesen. Mindenhol flitterek és glitter, nyolc méter boa csak a fán, de lehetőleg tekeredjen a lépcső korlátján is. Az ajtón koszorú, a ház előkertjében felfújható műanyag Mikulás, és égők, égők mindenhol. Hihetetlenül jól nézett ki és kecsegtető volt látni ezeket a csodás dekorációkat, amikor még a legkisebb sarokban is dekorációk csüngtek, és minden a karácsonyról szólt. Nem szeretném látni McAllisterék villanyszámláját is, amit megkaptak, miután Kevin sikeresen elriasztotta a betörőket. :D Felnőtt, környezettudatosabb fejjel már azt láttam, hogy ez mekkora pazarlás, és felesleges. Mármint nem a karácsony körüli hűhó a baj, hanem ez a fajta egyenlőségjel a költekezés meg a szeretet között. Hogy minél nagyobb a fa, minél több az ajándék, annál jobb a karácsony... Na ne. Mire felnőttem, ki is ábrándultam a "fogyassz minél többet" típusú Amerikai karácsonyból, ami, ha rajtam múlik, megmaradhat a mesékben, mint a repülő rénszarvasok. Ennek a cikknek a rövid verziója a "használd, amid van, ne vásárolj össze minden sz*rt, és légyszi ne rakd műanyagba". :D De azért tudok én ennél szofisztikáltabb is lenni, úgyhogy íme a legjobb tippjeim arra, hogy egy picivel (vagy sokkal) környezettudatosabb legyen az idei Karácsonyod. Kevesebb szemét, több szeretet. Kevesebb pazarlás, több minőségi idő. Fontos: Nem az a cél, hogy teljesen hulladékmentes, fényevő ünneped legyen, és feláldozzuk az aszketizmus oltárán a Karácsonyt, meg az egész életedet. A karácsony nem attól karácsony, hogy túlköltekezel, túlhajtod magad, január hatodikán pedig több zsák szeméttel gyarapítod a bolygót. A meghittség nem ezen múlik. Most tegyük félre a környezetvédelmi szempontot egy pillanatra. Ha leteszed a vásárlás-fogyasztás-mégmégmég-őrületet, az abban is segíteni fog, hogy lelassulj. Kézzel készíteni dolgokat, otthon főzőcskézni, minőségi időt tölteni azokkal, akik fontosak neked -- ezek mind jók a lelkednek, ÉS a környezetednek, ÉS a pénztárcádnak is. Win-win-win. ... Olvass tovább
“Hát magácska meg folyton azt a micsodát nyomkodja?”
Nemrég, amikor egy kávézóban kihozták az ebédemet, én pedig elővettem a telefonomat, hogy lefotózzam, láttam, hogy a mellettem ülő középkorú nő úgy elkezdte forgatni a szemeit, mintha minimum nekiláttam volna paskolni a vénámat, hogy belőjem magam heroinnal szerda délután fél egykor, mert miért ne, ugye. Én már rég végeztem a fotóval, de ő még utána többször oda-oda pillantott, cöccögött, és szavak nélkül is megértettem az „ezek a mai fiatalok” kezdetű örökbecsűt. Iszonyú könnyű elkent és sztereotípiákkal csurig tömött cikkeket írni arról, hogy milyen hülyék a „milleniálok”, meg a „mai gyerekek” (ez egyébként két totál különböző csoport, az átlag milleniál/Y-generációs 30 feletti, több mint tíz éve dolgozik és urambocsá még gyerekei is vannak a pofátlan kis dögnek), hogy folyton csak a telefon, meg nyomkodja, meg fészbúk, szelfi, és hát múltkor is a halálába zuhant valami kis nyomorék egy egzotikus szakadéknál, mert addig tolatott az önarcképért, amíg megcsúszott és leesett. (Abba most ne is menjünk bele, hogy mások halálán röhögni ezerszer cikibb, mint szelfizni.) Szóval jönnek a prédikáló elemzések, ujjrázogatós vélemények, meg a sznob kávézók, amik kiírják, hogy „Nincs wifi, beszélgessetek!” (alatta meg a kommentek arról, hogy „Nagyon igaza van!”, „Mivé lett ez a világ!”, „Az emberiség megérett a pusztulásra!”). Nyilván az asztalszomszédom is ezen a diétán tartja a véleményformálását, azért rémült meg teljesen attól, hogy FÉNYKÉPET. KÉSZÍTEK. AZ. EBÉDEMRŐL. Pedig ha tudná, hogy szelfizni is szoktam, a buszmegállóban is a telefont nyomkodom, amikor egyedül vagyok, és preferálom, ha van wifi a kávézóban... A social media túlkapásaira és kamu híreire nem az a megoldás, hogy akkor nincs internet, mert aki használja, az mind, kivétel nélkül egy barom, és zéró toleranciára van szükség. Az internet valójában egy eszköz (sőtmitöbb, közmű). Az, hogy mi folyik rajta, egyáltalán nem mellékes, és nem kell rögtön abból kiindulni, hogy amikor éppen öt másodpercet lát valaki egy másik ember napjából, akkor az alapján egyértelműen meg tudja állapítani, hogy biztos egy elvetemült pszichopata zombi. Pedig ha kihúzná egy kicsit a fejét a kukából, ahonnan a sztereotipiáit szedte, akkor máris megláthatná, valójában mennyiféle pozitív okból "lóg a telefonján" valaki. Fontos: a cikk nem arról szól, hogy egy baráti társaságban 6 ember némán ül és lesi a telefonját. Szerintem ha egy társaság érdekesebbnek találja a Facebookot a személyes barátainál, ott nem a telefon a ... Olvass tovább
A legjobb tollak naptárazáshoz – Muji, Lamy, Tombow, Pentel, Staedtler
Miért nem mindegy, hogy milyen tollat használok? Az az emberke voltam, akinek mindig volt kedvenc tolla. Egyszerűen máshogy írok, ha jó egy toll fogása, tetszik a tempó, amiben a tinta folyik ki belőle, és eleve, jó minőségű az a tinta (nem maszatol, nem üt át, satöbbi.) A kedvenc tollaimat már az iskolában olyan becsben tartottam, hogy sosem szerettem őket kölcsönadni, mindig tartottam magamnak vészhelyzet esetére nemkedvenc tollat, amit nyugodt szívvel odaadtam másnak, és nem volt baj, ha elvesztették - vagy, még rosszabb: megrágva kaptam vissza... (Kérlek, mondjátok, hogy nem csak én kaptam vissza megrágott tollat. Brr.) Ha szívesen használok valamit, akkor gyakrabban is használom, így a naptárazásnál pláne nem mindegy, hogy egy reklámtoll folyós tintájával kell küzdenem, vagy valami olyannal, aminek jó a fogása, szeretem, ahogy írok vele, vagy esetleg számomra kedves embertől kaptam, és eszembe jut. :) Úgyhogy ebben a bejegyzésben megmutatom a kedvenc, kifejezetten naptárazáshoz, jegyzeteléshez és ecsetkalligráfiához használt tollaimat. ... Olvass tovább
„Hiszti-e, ha nem érem be ennyivel és többre vágyom?”
"Más örülne a helyedben! Van mit enned, van tető a fejed felett, nincs okod panaszra, és különben is, Afrikában éheznek. Minek hisztizni és többet akarni ahelyett, hogy örülnél annak, amid van?" Nagyon sok ambíciót, tervet lőnek le ilyen és ezekhez hasonló bűntudat-keltő érvek. Felvetnéd valakinek egy tervedet, de azonnal helyreigazít. Elindulnál valahová, de megállítod magad, mielőtt megtennéd az első lépést. De hisztis vagy-e valójában, ha többet szeretnél? A rövid válaszom (nem lesz nagy spoiler) az, hogy NEM. Persze ne hagyjuk ennyiben, mert akkor itt véget is érne ez a bejegyzés, azzal meg nem mész sokra. :) Inkább bogozzuk ki jobban, miért nem hiszti, ha elégedetlen vagy az életed körülményeivel, vagy ha többre vágysz, mint amid most van. Hiszti a piszi! Először is tisztázzuk: nemhogy nem vagy hisztis, de nem is tudsz az lenni. Én nem hiszek a hisztiben, és nem szeretem, mikor ezzel a szóval írnak le érzelmeket. Egy felnőtt embernél különösen infantilizáló. A hiszti szokásos képe az internetes cikkekben: nő üvölt férfi fülébe, férfi fogja a fejét (de azért forgatja a szemét közben). Anélkül, hogy ebbe az egyszerűsítő képbe jobban belemennénk, egyezünk meg annyiban, hogy ez mindkét megjelenített fél számára káros és sztereotip ábrázolás. Ez a kép a hiszti szokásos definíciója: műbalhé. Túlzott reakció egy semmiségre. A kiismerhetetlen, misztikus nő véletlenszerűen előforduló viselkedése, és fene tudja mi okozza. Ez azért marhaság, mert még csak megoldási kísérletet sem tesz a problémára. Elintézi annyival, hogy ez egy kiismerhetetlen jelenség, és egyáltalán nem megy mögé annak, hogy mi lehetett a kiváltó ok, és azt hogyan lehetne kezelni. Úgyhogy először is vezessünk be új definíciót. A "hiszti" címkét olyan erős érzelmi reakció kapja, amit a másik fél nem akar tudomásul venni. Ahelyett, hogy foglalkozna a kiváltó okkal vagy a valódi problémával, inkább elkeni, mert nem tudja vagy nem akarja megfejteni, hogy mi ez. Lehet, hogy bonyolult, lehet, hogy nem egyértelmű a kiváltó ok, de a fő reakció a megfejtés helyett a STOP. Ne csináld, mert nem tudok (akarok) vele mit kezdeni, hagyd abba, ne létezzen ez a helyzet. A "hiszti" azt jelenti, hogy bármi is van az érzelemkifejezés alatt, a megoldási kísérlet pusztán abból áll, hogy infantilizáljuk. Azt mondjuk rá, hogy nem számít, felfújt probléma, és túlreagálod. Közben viszont mikor működött utoljára megoldásként az, hogy azt mondtad a problémának, hogy szűnjön meg létezni? Ideig-óráig lehet ... Olvass tovább
- 1
- 2
- 3
- …
- 8
- Következő oldal »