Csütörtökön csütörtökölök! Hurrá! Szerencsére történt annyi dolog, hogy múlt szombattól mostanáig is van miről mesélni, és fotóztam is eleget. :) ♥ Először is Ádám ma 29 éves, éljen-éljen, fanfárok, angyalkórus, satöbbi. ♥ Kapott finom tortát, reggelire meg spéci sajtos szendvicset. A program közös bowlingozás lesz majd jövő héten, mint tavaly. Mivel azóta sem bowlingoztam, nem javult a technikám, de kit érdekel, nem a pontokért megyünk. :D ♥ Teljes filofax-lázban égek, cipelem magammal mindenhova, mint Linus a kis takaróját. Minden cetlim végre egy helyen, a macis cellux-szal még kis füleket is tudtam csinálni -- lapozható, kereshető. A 2014-es naptár még üres benne, de ami késik, nem múlik. A matricázós őrület pedig fokozódott, a Mon Petit Art matricás füzetekkel visszajöttek a gyerekkori ragasztós élmények, mindenképpen írok róluk majd külön bejegyzést is. Most a heti tervezőm madaras-nyulas-őzikés-virágos-szívecskés díszben van, így tényleg minden teendő sokkal könnyebbnek tűnik. ♥ Szombathelyen a gyerekszobámban nézegettem a régi határidőnaplóimat, és jó volt látni, hogy egy csomó szervezős-rendezős dolog már akkor megvolt. :) A legkorábbi tervezős füzetem, ami nem napló, hanem a programokat, teendőket vezettem benne, 1996-os (abban az évben töltöttem be a 11-et, és még volt névkártyám, mint látszik), és találtam már egy saját színkódos, pipálós rendszerrel rendelkező füzetet is 2003-ból. A teknőcök a régi íróasztalomon laknak, most 18 évesek. :) ♥ Tart még a felfokozott anglománia is! November 4-én a Makifood Húsmentes Hétfői Vacsoraklubjának vendége leszek, és közös tárgyalás után Makival egy igazi angol vidéki menüsort álmodtunk meg Nektek! Az alábbi finom fogásokat fogjuk a kötetlen beszélgetés közben elfogyasztani (már előre csurog a nyálam): Spiced hot apple drink - Fűszeres, forró almaital; Deep fried aubergines with honey - Rántott padlizsán mézzel; Vegetarian Shepherd's pie - Vega pásztor pite; Cauliflower cheddar cheese with mushrooms - Cheddar sajtos karfiol gombával; Warm pumpkin scones with cream - Sütőtökös scone tejszínnel. Gyertek! (Vagy ha nem, megeszem az egészet egyedül. És ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek.) ♥ APRÓSÁGOK: sült gesztenye ♥ Homeland maraton (mindjárt beérjük az adást, jajjaj) ♥ gyömbéres tea (most már megmaradok a hátsómon, hogy végre meg tudjak gyógyulni rendesen) ♥ Janelle Monae-re tervezni ♥ ez a szám ♥ Gomezzel vonatozni ♥ vonaton tervezni -- a gyorsvonat kocsija esküszöm, jobb, mint az IC, van asztal meg ... Olvass tovább
Bejegyzések: október 2013
Zöldborsófőzelék
Ez a recept is Vikitől származik, mint a 2 órás kenyér -- Viki jól főz, és pont. :) A zöldborsófőzeléket így szeretem a legjobban: nagyon tejes, nagyon krémes. Feltétnek mehet hozzá ízlés szerint bármi -- én magában is imádom, de grillezett sajttal is szuper. (Jó, mondjuk mi nem az? :D) ÍGY KÉSZÜL: 2 dl tej & 2 dl vízben felteszek főni egy nagy zacskó fagyasztott zöldborsót (450-750 g, a folyadékot még lehet utána pótolni, ha nem lenne elég szottyos). Fűszerezem: sózom, borsozom, megszórom szárított zöldségkeverékkel (natúr ételízesítő), és mehet bele friss petrezselyem és kicsi piros paprika is. Ha megfőtt, megpuhult (nem kell neki sok), akkor kikeverek 2 dl tejszínt 1-2 evőkanál liszttel (diétától függően lehet teljes kiőrlésű, tönköly, vagy amit használsz), majd ezzel felöntöm a főzeléket és felforralom. Kész! ... Olvass tovább
Blog Action Day 2013 – Emberi jogok
A Blog Action Day keretében évről évre összefognak a világ bloggerei, és egyszerre hívják fel a figyelmet valamely fontos témára -- közös erővel nagyobb közönséget tudunk elérni. Az idei téma az emberi jogok (human rights). Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata itt olvasható, 1948. december 10-én fogadták el. Annak ellenére, hogy jól megállapodtunk benne, hogy így lenne a jó, még sok területen van betartanivalónk. Az egyik az oktatással, a tanuláshoz való joggal kapcsolatos. Senki sem veszi az oktatásért való harcot annyira komolyan, mint a 16 éves Malala Yousafzai, pakisztáni diáklány. A helyi lakosságot félelemben tartó fegyveres szélsőséges csoportok megtiltották a lányoknak az iskolába járást, iskolákat robbantottak fel, naponta követtek el gyilkosságokat. Malala elkezdett kiállni a tanuláshoz való jogért és társait is arra buzdította, hogy békés módon, de ellenálljanak. Elkezdett nyilatkozni a helyi és nemzetközi sajtónak, ami már egyáltalán nem tetszett a szélsőségeseknek, így egyik reggel fejbe és nyakon lőtték az akkor 14 éves kislányt. Kritikus állapotban került kórházba, de sikerült felépülnie, és ő lett a legfiatalabb ember, akit béke Nobel-díjra jelöltek. Malala azóta is az oktatáshoz való jogért harcol, könyvet írt, alapítványt hozott létre, és békésen tüntet, mert nem híve az erőszaknak. Minden bemutató szövegnél sokkal többet mond, ha meghallgatjátok őt magát -- pont a múlt héten adott egy fantasztikus interjút Jon Stewartnak (angol felirat van az interjúhoz, de egyébként nagyon érthetően beszélnek, és ennél jobb és hasznosabb nyelvgyakorlást el se tudok képzelni). Malala példája inspiráció lehet mindannyiunknak arra, hogy semmilyen borzasztó körülmény nem lehet kifogás, ha a jogainkért kell kiállni és meg kell védenünk magunkat. Különösen fontos, amit az interjú elején mond: megunta a várakozást, hogy majd valaki más megoldja a helyzetét. Ha ő nem emeli fel a szavát, lehet, hogy örökké várhat. Köszönjük, Malala! Kapcsolódó linkek: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának legfontosabb pontjainak összefoglalása képregényes formában megnézhető a ZenPencils oldalon -- érdemes lehet kinyomtatni tanterembe, iskolába. A Zen Pencils Malaláról is készített egy képregényt, ezt itt nézhetitek meg. ... Olvass tovább
Hogyan viselkedjek idegen társaságban? – Levelesláda #25
Hena írja: Először is, köszönöm Neked a blogod, rengeteg mindenben segített már! :) És épp ezért is szeretnék tőled tanácsot kérni. Nemrég kerültem egy olyan munkahelyre, ahol a kapcsolatépítés a legfontosabb. Ebben a szakmában, ha nincsenek kapcsolataid, el sem tudsz indulni a ranglétrán, hiába a tudás, ki sem hirdetik, ha van megüresedett hely (én is csak ismerősnek, az ismerősének az ismerőse által kerültem be, tök véletlen). Ezzel csak az a probléma, hogy nem vagyok az a tipikus "idegenekkel megtalálom rögtön a közös hangot" típus. Általában ha egy társaságban már több ismeretlen ember van, rögtön átmegyek hallgatóba, ha esetleg megszólalnék, egy teljesen megjátszott Hena leszek, akinek még a „Persze, ez érthető!” mondata is furcsán hangzik. Nyílván önbizalomhiányból ered, nem tudom önmagamat adni. Ezt a való életben, már-már kezdem megszokni, nem lehet mindenki szószátyár, (bár nyilván jó lenne több ismeretséget kötni [alkohol befolyásoltsága nélkül is :)]). Mondhatnád, hogy nem ártana egy önbizalom tréning, ami való igaz, de az nem megy olyan gyorsan, itt pedig minél hamarabb jó lenne megtalálni a közös hangot. Na, igen és itt jön a másik probléma, ’munkahely, együtt dolgoztok, pár hét után nem ismeretlenek, mi a probléma?’. Folyton változnak az emberek akikkel együtt kell működnöm nap, mint nap, csupán pár ember ugyanaz. És mindegyikük nagyon fontos ember, akikre felnézek, hiába kedvesek, félek, hogy egy rossz szó és leírnak, nekik nem én vagyok a standard. Így viszont úgy fognak rám emlékezni,(ha egyáltalán fognak), hogy a lány, aki szótlanul ült. Egy idő után én is cikinek érzem, hogy miközben ők csevegnek, nevetgélnek (nem egy kötött meló), én inkább telefonozok, de akkor már túl késő lenne becsatlakozni. Jajj. Ezt jó bonyolultam írtam le, miközben annyi lett volna összegezve a kérdésem, hogy hogyan találjam meg a munkatársaimmal a közös hangot?! :)) Először is, köszi. :) Másodszor meg nagyon jó, hogy ilyen "bonyolultan" írtad le, mert így sokkal inkább olyan választ tudok adni, ami nem csak Neked segíthet, hanem mindenkinek, aki bekerül egy új közösségbe. Ez lehet egy új munkahely, új iskola, egy tanfolyam, egy üzleti tárgyalás, vagy akár egy olyan buli (esküvő, szülinap), ahol senkit nem ismersz azon kívül, aki meghívott. Szóval egy halom ijesztő, idegen ember, akik nem tudnak rólad semmit, és valamit produkálnod kéne. A cél a munkán kívül az, hogy legyél emlékezetes, meggyőző, önazonos, és közben érezd is jól magad. Nem mindig megoldás, ... Olvass tovább
2013/2014-es Kreatív Hobby Katalógus
Fura volt elkezdeni az őszt a betevő Kreatív Hobby katalógus nélkül -- az eddigiekhez képest pár héttel később jelent meg az idén, de végre itt van, lehet menni beszerezni, nálam már bérelt helye van a polcon, közel tíz évre visszamenőleg. Nagy karácsonyi inspirációval kezdik a 200 oldalas katalógust (298 Ft), több új egységcsomaggal készültek, a pingvinesek a kedvenceim, de a mécsestartó szánkó is tündéri. A natúr fa termékek mindig a kedvenceim voltak, most pluszban fajátékokkal bővítették a kínálatot. S.k. festett bababútorok? Húsz éve sikítoztam volna az örömtől, ha ilyet kapok. Vagy én festhetem ki. :)) Így annak is meglehet a saját kezű babaház készítés-élménye, aki fúrni-faragni nem tud annyira. Ami pedig nagy meglepetés, hogy Martha Stewart kreatív termékei (stencilek, lyukasztók) is kaphatók már az üzletekben! A pénztárcám remegve bebújt az ágy alá. :) Ötletelésért és kívánságlista-írásért kattintsatok ide, online olvasható a teljes katalógus. ... Olvass tovább
Inspiráció hétfőre
Szép hétfőt! Bármennyire is vesszük komolyan magunkat és a feladatainkat, egy kis őrültködésnek, kedveséségnek mindig van hely... :) Reggeli kávéba kakaózott szívecske, melegszendvicsre ketchuppal rajzolt mosolygó fej, vagy viccesen elrendezett fogások a tányéron. Ki mondta, hogy ne játssz a kajával? Felnőttek vagyunk, most már szabad. :D És tudományosan bebizonyítom, hogy így még jobban is esik, és teljesen autentikusan lehet Kate Winsletnek öltözve elfogyasztani. :) Képek: stílus, nass 2, vacsora, mottó. ... Olvass tovább
Things I Love Thursday Saturday #176
Szerda délelőtt óta most először ülök rendesen gépnél. Sűrű a program, de nagyon örülök neki, hogy végre ilyen mennyiségben találkozhatok élőben Veletek - szerdán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban voltatok több, mint 40-en, tegnap pedig Szombathelyen több, mint 50-en. Teljesen más, sokkal intenzívebb így töltekezni. :) Ha már Szombathely és személyes érintettség, kihasználom, hogy itt vagyok, és ellátogattam a régi sulimba (ahol felvették állományba a könyvemet, hétfőtől már olvashatják a látogatók), beszélgettem a tanáraimmal, családozunk, pihenünk. Gomezt jó pár hét kihagyás után csütörtökön újra megszeretgethettük, eddig anyuéknál pihent London miatt, holnap hármasban utazunk vissza Budapestre (gyorsvonaton 4,5 óra, nem tudom, ő bírja-e majd rosszabbul, vagy mi -- de viszünk néznivalót, és akkor telik az idő). Mindig arról papolok, hogy tessék élményeket szerezni, offline is élni, és hát Benjamin Franklin is megmondta, hogy vagy írj olyat, amit érdemes olvasni, vagy csinálj olyat, amit érdemes megírni. Most nálam a második volt soron, és ezért még azon sem voltam hajlandó stresszelni, hogy csütörtök helyett szombaton megy ki a TILT. :) A kihívás meg talán majd holnap! :D ♥ viszontlátás Gomezzel -- teljesen felpörgött, szerintem megismert minket :)) bújós és nagyon vidám, folyton kajáért kuncsorog, szóval működik! :D Az ölbemászás miatt azonban menekíteni kell előle a laptopot, mert minden hülyeséget begépel :) ♥ Glamour-napos szerzemények: vettem egy nagyobb formátumú filofaxot, már ettől rendszerezettebbnek érzem magam, plusz egy szép rózsaszín körömlakkot (ilyenkor Elle Woods inspirál), két Nonique arclemosót olyan fajtából, amit eddig nem próbáltam (hozzá két kicsike kézkrém is járt, jó lesz a táskás neszeszerembe!), illetve egy cuki fodros fehér blúzt a Vögelében ♥ a bokám megmarad, szalagok rendben, a diagnózis a gyaloglástól kialakult ínhüvelygyulladás, pihentetni kell még, mert a sok járást továbbra sem bírja ♥ Homeland -- emberközeli, életszagú, nem csillivilli akciósorozat szerethető szereplőkkel! rá vagyunk kattanva rendesen, Carrie meg Saul is kapnának pár medveölelést, ha betoppannának ♥ most már úgy néz ki, hogy a betegségemből is lábalok ki, persze ha szobafogság lett volna, hamarabb túl lettem volna rajta, de még szerdán a FSzEK beszélgetés végére is jól elment a hangom. Esténként nyugalom, tea, ücsörgés, mert muszáj (a bokámnak is) ♥ Gesztenyeünnep Velemben -- bár bosszantó volt, hogy belépőt kellett fizetnünk, mikor ott a telkünk pár ... Olvass tovább
Hello London! – 2. nap: Felszabadult nézelődés
A második nap volt az igazi áttörés a londoni tartózkodásunk során. Nem mertem remélni, hogy ennyire hamar lesz, de nagyon örülnem neki, amikor végre éreztem. Illetve nem éreztem. Szerdán ugyanis még sokszor eluralkodott rajtam a pánik: tömeg volt, nem tudtam a szabályokat és ezért folyton nekem jöttek (mozgólépcsőn keep right, egyébként keep left, általában look right, egyébként néha look left). Az emberek folyton haladnak, nincs olyan, hogy valaki megáll és nézeget -- turistaként ez is gond volt néha. Minek fotózom a Szent Pál tetejét, menjek már! A legjobb az volt, amikor egy idős hölgyet szerettem volna elengedni -- én előre haladtam, ő jobbról jött, én meg jobbkéz szabály és "engedd előre az idősebbet" alapon megálltam és intettem neki, hogy menjen nyugodtan ő. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, esküszöm kevésbé idegesítette volna, ha átvágok az orra előtt, mint hogy megálltunk két másodpercre. Csak nézett rám, mint egy hülyére, hogy mi bajom van. Londonban menni kell, tök mindegy, hogy te se tudod, hova, de ne állj meg. Emiatt aztán volt pár pillanat, amikor azt éreztem, hogy ezt én nem fogom tudni megszokni, minden és mindenki idegen, kicsi és buta vagyok ehhez, inkább leülök itt egy padra aztán egy hét múlva szóljanak, hogy mehetek a reptérre -- az lesz a legbiztosabb, különben úgyis eltévedek. Vagy leginkább most sarkon fordulok, és hazáig futok, mert ezt nem bírom. Ezt csak azért írom le, hogy lássátok: az, hogy megyek előre, mint egy bulldózer, nem azt jelenti, hogy az anyósülésen nem sikítozik az elkényelmesedett, besz*ri "józan eszem" -- ő nyomná a rükvercet vissza a pocsolyába. Csak már megtanultam nem hallgatni rá, mert akkor sokkal jobb dolgok történnek. :) (És a hangocska egy idő után kussban marad. Nem mindig ad igazat, van, hogy csak utólag. "Na jó, nem is volt annyira hülye ötlet erre jönni." Köszi. Én megmondtam előre. :D) Na, ez múlt el másnapra. És persze csak akkor tűnt fel, hogy volt para, mikor már elmúlt. Tudjátok, az a hiányérzet. Valami nem stimmel, valami furcsaság van... mintha elhagytam volna valamit... vajon mi is lehet ez? Ja, persze: nem vagyok berezelve. Ah, a szabadság édes íze. Zsuzsiék elővakartak egy régi iPhone-t, vettek bele nekünk egy SIM kártyát, töltöttek rá 10 fontot (ebből a hét alatt összesen 3-at használtunk el), és a kezünkbe nyomták: Tessék, itt van rajta térkép, metrómenetrend, meg interaktív vonatos és buszos app. Utóbbiak miatt végre lecsurgott nekem, hogy mi is egy app valódi funkciója -- nem, nem ... Olvass tovább
Autósiskolában dolgozom (és mellette könyvelek) – Szeretem a munkám #36
Zsuzsi 26 éves, és két négyórás munka között egyensúlyozik. Ahogy ő mondja: "Két négyórás munkám van, ami mint tudjuk sosem 8 órára jön ki. :) Az egyik megnevezése könyvelő, a másik pedig irodai adminisztrátor, izgi mi?" Szerintem igen... :) - Miből áll a munkád? Délelőttönként egy szentesi könyvelőirodában dolgozok 7 kolleganővel és a főnök úrral együtt, a főnökasszony mindenese vagyok. Van, amikor a kolleganőmet a főnök titkárnőjét is helyettesítem, szóval a konkrét kettős könyvelésen kívül minden papíreltüntető hadműveletet elvégzek. Egy átlagos napom úgy szokott kinézni, hogy reggel betekerek a munkahelyre, elvileg 8-ra plusz mínusz amennyi sikerül, utána bedugom a rádiós magnót, ha az óra már 4:00-án villog akkor nekem arra a napra annyi volt a délelőtti közreműködésem. Aztán délután 1-re kell odaérnem a másik munkahelyre, egy szintén helyi autósiskolába. Nyitom az irodát és ott az összes adminisztrációt, ami egy autós vagy motoros tanfolyammal kapcsolatban felmerülhet igyekszem naprakészen tartani, előkészítem a főnökömnek a Felügyeletre leadandó papírokat, vizsgajelentőket, megszervezem a vizsgákat. Közben a betérő tanulóink ügyes-bajos dolgát is elsimítom. Ha jön valaki érdeklődni, akkor elmondom neki mit-hogyan-mennyiért. Szóval a lényeg a délelőttömnél egy-két héttel, hónappal azelőtti számlákat, papírokat rendszerezek, kezelek. Délután meg egy-két héttel később következő időpontokat igyekszem az eszembe vésni. Épp ezért ha valaki megkérdezi, ma milyen nap van? Hát kettőt és könnyebbet. :) - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Diplomás közgazdász vagyok, pénzügyi-számviteli ügyintéző végzettséggel. Ez a könyvelőirodában jól jött, bár ott is az állásinterjún megkérdezte a főnökasszonyom, hogy van-e mezőgazdász végzettségem, mivel a feleség nevén van a könyvelőiroda, az ura meg kismillió mezőgazdász céget visz. Tehát itt is ott is képben kellene lennem. Erre mondtam, hogy nincs ilyen végzettségem, csak a józan paraszti eszem. Az autósiskolában annyi volt a felkészítés, hogy az előző helyen (mert ez a mostani már a második autósiskola, amit elfogyasztok) a kolleganőm két napig személyesen pátyolgatott, utána belehajítottak az "egyedül vagy az irodában bármi bajod van, ott a telefon" életérzésbe. Szép volt. A naprakészség, a kreativitás, spontaneitás és a találékonyság nagy előny. Persze a pontosságot és a jó emlékező képességet is nem árt a sajátodnak tudnod egy, jobban mondva két ilyen munkánál. ... Olvass tovább
