Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor -- általános iskola harmadik osztályában! -- hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem... Ez elég sok szorongást okozott, és mivel nem úgy tűnt, hogy valaha kevesebb dolgom lesz, megoldást kellett találnom. Akkor még külön-külön minden tantárgynak a tantárgyfüzetébe írtam, hogy mi a házi, de kellett volna valami, ahol egy helyen látom az összes teendőmet -- rohadt idegesítő volt, hogy minden nap mindegyik füzetemet át kellett néznem, hogy nem hagytam-e valamelyikben olyan feladatot, amit még meg kell oldanom. Szerencsére már akkor is rendszeres látogatója (és rajongója) voltam az írószerboltoknak, úgyhogy egyik nap úton hazafelé bementem, és a zsebpénzemből vettem egy kis, zöld-fekete fedeles jegyzetfüzetet, hogy leckefüzetet csináljak belőle. Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott -- az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb -- életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait. Az új megoldásokat mindig magamtól találtam ki -- figyeltem, hogy épp mire van szükségem, aztán valami rendszert vittem a gondolataimba. :) Mára sikerült kialakítanom egy olyan rendszert, ami lefedi az életem összes jelenlegi területét, és amiben  már nem szorongok, ha a teendőimet vagy a naptáramat kell vezetnem. De hosszú út vezetett odáig, amíg kitapasztaltam, hogy nekem mi működik a legjobban. Amikor legutóbb a szüleimnél jártam, előszedtem az egykori szobámból a gyerek- és tinikorom naptár- és naplótermését, aztán hosszú órákra elmélyültem abban, hogy honnan is indultam. Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy nálam a naptárazás és a naplózás a kezdetektől párhuzamosan futott. Voltak néha külön naplóim is, de gyakran a határidőnaplóba írtam bele címszavasan az emlékeket, élményeket is, hogy ha másra nem is maradt időm (és gyakran nem maradtak), legalább ott meglegyenek. Sosem voltam szigorú magammal, hogy betartsam az adott naptár rendszerét -- vagy épp a saját korábbi rendszeremet. Mindig szerettem kísérletezgetni, kipróbálni beosztásokat, színeket, aztán hagyni őket, ha ... Olvass tovább