Minden nap csinálj valami olyat, amit a jövőben megköszönhetsz magadnak. Ez lett a mottóm 2014-re, és most egy kihívás erejéig fel is adnám Nektek, mert nagyon sokat segít nekem ez a gondolat abban, hogy jó döntéseket hozzak, bármilyen területről is legyen szó. :) 2013 43. hetének kihívása: Tegyél valami olyat, ami (majd) segít téged! Biztosan ismered azt a kutatást, amikor gyerekeknek egy kísérlet során felajánlanak egy sütit, vagy azt, hogy várnak negyed órát, de akkor két sütit kapnak. És igen, a negyed óra várakozás áldozat, de utána megéri, mert dupla süti jár! A mindennapi életben is sok olyan dolog van, aminek itt és most nem biztos, hogy látod az előnyét, és hiába tudod, hogy később jól jött volna, ha most megcsinálod, elblicceled. Ha úgy gondolsz rá, hogy ezzel a jövőbeli énednek segítesz, és magadnak teszel szivességet, akkor máris nem akkora áldozat. Küldesz egy pacsit a jövőbe. Aztán ne felejts el visszapacsizni a múltba, és megköszönni magadnak, hogy jófej voltál egy hete, öt hónapja, vagy tíz éve! :) Előzd meg & kezeld! Sok kisebb és komolyabb lépést tehetsz az egészségmegőrzéssel és a megelőzéssel kapcsolatosan. Fontos a rendszeres testmozgás (bármilyen kevés is legyen, akár az, hogy lift helyett lépcső, tíz guggolás elalvás előtt -- a kis lépés is több, mint a semmi!), szűrővizsgálatok és önvizsgálat, orvosi kontrollok komolyan vétele (jelentkezz be nőgyógyászhoz, fogorvoshoz!), fogselyem használata... De még az is ide tartozik, hogy fényvédős arckrémet használsz; elalvás előtt lemosod a sminket; szánsz plusz öt percet az ételkészítésre, és nem szemetet eszel; alaposabban megrágod az ételt; elegendő folyadékot fogyasztasz; odafigyelsz az alvásra; leszoksz a cigiről; tanulsz stresszkezelést és megengeded magadnak a lazítást és a pihenést. Ha most gondolsz az egészségedre, az befektetés: spórolni fogsz a gyógyszereken, járókereten, kezeléseken, és pénzben nem mérhető az értéke annak, ha meghosszabbodik az életed, vagy az öreg éveidet nem fájdalomban töltöd majd, hanem ki is tudod élvezni. Gondolkodj előre! Nagyon sok "nemszeretem" feladat van ezen a területen, amit hajlamosak vagyunk halogatni, mert "engem biztos nem érint", vagy "ráérünk arra még". Nem, nem biztos, hogy ráérsz. Köss biztosítást arra, amire tudsz - magadra, a lakásodra, az ingóságaidra, az utazásodra, a kocsidra. Te hiába vagy jó sofőr, ha tele vannak idiótákkal az utak. Kezdj el megtakarítást olyan célokért, amelyek lehet, hogy 15-20 év múlva, vagy még később jönnek el ... Olvass tovább
Találatok erre: kölcsön
Iskolakönyvtáros vagyok – Szeretem a munkám #37
Az iskolakönyvtár mindig a legjobb hely volt a gimiben -- menedékként járt oda minden korosztály, a könyvtárosok pedig közimádatnak örvendtek. Ági néni a mai napig legendás a suliban, az öregdiákok közül nem csak én járok hozzá vissza. :) Legutóbbi szombathelyi látogatásom során is bementem, jó volt látni, hogy a könyvtárnak ez a közösségi funkciója mit sem változott: jöttek-mentek a gyerekek, számítógépeztek, hozták a könyveket, és vitték az új olvasnivalót. Bárki, aki szerint az olvasás már nem divat, és felesleges könyvekre költeni, menjen el nyugodtan egy könyvtárba, és nézze meg magának! A kismadarak megsúgták, hogy mostanában a Szent Johanna Gimi a legnépszerűbb, sorban állnak érte a lányok, de sajnos a könyvtárnak nem volt pénze az utolsó kötetre, ezért a rajongók még nem tudták elolvasni a történet végét. Át tudtam érezni a helyzetet, úgyhogy elrohantam a közeli könyvesboltba, és beszereztem a dupla vastag nyolcadik részt. Ha a gyerekek olvasni akarnak, akkor a gyerekek olvasni fognak, punktum. Ezen ne múljon. Nem fogom elfelejteni, Ági néni mennyire örült a könyvnek -- azóta már valószínűleg a lányok egymás kezéből kapkodják. Szóval a könyvtár nekem szívügy, olvasóként, félig-könyvtárosként (végeztem 2 év informatikus-könyvtáros szakot az egyetemen), és most már íróként is (F25 vagyok, ha valaki keresne a polcokon, az ETO számom pedig 613.865-055.2). Ezért is örültem nagyon, hogy egy iskolakönyvtáros barátnőm is jelentkezett a Szeretem a munkám! rovatba. Fogadjátok szeretettel az interjút, és ha van saját kedvenc könyvtáratok, a kedvemért ajándékozzatok nekik könyvet (akár Rukkoláról beszerezve -- mint mindjárt kiderül, a könyvtárosok is Rukkoláznak!), támogassátok őket, ahogy tudjátok, mert olvasni jó, de másokkal megszerettetni az olvasást majdnem még jobb. :) newra 28 éves és egy budapesti gimnáziumban iskolakönyvtáros, már harmadik éve. - Miből áll a munkád? Kölcsönöztetek, adatbázist építek, pakolok, könyveket vadászok az állománynak, beszélgetek a gyerekekkel, szóval amit egy átlagos könyvtáros csinál. Több mindennel is foglalkoznom kell. Nyáron a rendrakás, és az ajándékba adott könyvek állományba vétele történik, és augusztusban jönnek a tankönyvek, amiket az ingyenes könyvre jogosultaknak ki kell osztani úgy, hogy mire érte jönnek, azok is az állomány részei legyenek. Szeptembertől beindul a kölcsönzési dömping, ami júniusig tart. A nyilántartás elektronikusan és füzetbe, papír alapon történik, amíg nem tudok bizonylatot ... Olvass tovább
Hello London! – 2. nap: Felszabadult nézelődés
A második nap volt az igazi áttörés a londoni tartózkodásunk során. Nem mertem remélni, hogy ennyire hamar lesz, de nagyon örülnem neki, amikor végre éreztem. Illetve nem éreztem. Szerdán ugyanis még sokszor eluralkodott rajtam a pánik: tömeg volt, nem tudtam a szabályokat és ezért folyton nekem jöttek (mozgólépcsőn keep right, egyébként keep left, általában look right, egyébként néha look left). Az emberek folyton haladnak, nincs olyan, hogy valaki megáll és nézeget -- turistaként ez is gond volt néha. Minek fotózom a Szent Pál tetejét, menjek már! A legjobb az volt, amikor egy idős hölgyet szerettem volna elengedni -- én előre haladtam, ő jobbról jött, én meg jobbkéz szabály és "engedd előre az idősebbet" alapon megálltam és intettem neki, hogy menjen nyugodtan ő. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, esküszöm kevésbé idegesítette volna, ha átvágok az orra előtt, mint hogy megálltunk két másodpercre. Csak nézett rám, mint egy hülyére, hogy mi bajom van. Londonban menni kell, tök mindegy, hogy te se tudod, hova, de ne állj meg. Emiatt aztán volt pár pillanat, amikor azt éreztem, hogy ezt én nem fogom tudni megszokni, minden és mindenki idegen, kicsi és buta vagyok ehhez, inkább leülök itt egy padra aztán egy hét múlva szóljanak, hogy mehetek a reptérre -- az lesz a legbiztosabb, különben úgyis eltévedek. Vagy leginkább most sarkon fordulok, és hazáig futok, mert ezt nem bírom. Ezt csak azért írom le, hogy lássátok: az, hogy megyek előre, mint egy bulldózer, nem azt jelenti, hogy az anyósülésen nem sikítozik az elkényelmesedett, besz*ri "józan eszem" -- ő nyomná a rükvercet vissza a pocsolyába. Csak már megtanultam nem hallgatni rá, mert akkor sokkal jobb dolgok történnek. :) (És a hangocska egy idő után kussban marad. Nem mindig ad igazat, van, hogy csak utólag. "Na jó, nem is volt annyira hülye ötlet erre jönni." Köszi. Én megmondtam előre. :D) Na, ez múlt el másnapra. És persze csak akkor tűnt fel, hogy volt para, mikor már elmúlt. Tudjátok, az a hiányérzet. Valami nem stimmel, valami furcsaság van... mintha elhagytam volna valamit... vajon mi is lehet ez? Ja, persze: nem vagyok berezelve. Ah, a szabadság édes íze. Zsuzsiék elővakartak egy régi iPhone-t, vettek bele nekünk egy SIM kártyát, töltöttek rá 10 fontot (ebből a hét alatt összesen 3-at használtunk el), és a kezünkbe nyomták: Tessék, itt van rajta térkép, metrómenetrend, meg interaktív vonatos és buszos app. Utóbbiak miatt végre lecsurgott nekem, hogy mi is egy app valódi funkciója -- nem, nem ... Olvass tovább
Hello London! – 1. nap: Ismerős helyszínek
Az első nap tele volt meglepetésekkel. Kedd éjjel korom sötétben vonatoztunk haza Lutonból, egy-egy kivilágított épületen kívül igazából nem láttunk sokat, ennyi erővel bármelyik városban lehettünk volna. Ezért tudtam, hogy még nagyobb hatása lesz a szerda reggelnek, hiszen akkor látjuk Londont először világosban. Na, a világos azért túlzás, reggel kinézve a borús tájra megkérdeztem Zsuzsit, hogy mikor kel fel a nap, mire ő: "Már fenn van, welcome to England!". Minden reggel ködösen, szürkén indult, majd valamikor kilenc és tíz között menetrendszerűen elkezdett felszállni, és onnantól kezdve hétágra sütött a nap. A tervezés a következőképpen zajlott: miután kiderültek a fix programok (Ádám előadásai, az én olvasótalálkozóm, Zsuzsiék szabad délutánjai), létrehoztunk egy közös Google naptárat, amit Zsuzsiék is láttak és tudtak szerkeszteni. Ezután fogtuk Ádámmal az összeírt "ezeket látni akarjuk" listánkat, én összevetettem a metrótérképpel, hogy mi merre van, és a fix programok köré szerveztük a többit attól függően, hogy mi mennyi időbe telik. Első napra leginkább apróságok jutottak, mivel délután már a Queen Mary egyetemen kellett lennünk Ádám előadásához, így a fél napos múzeumokat és az időrabló dolgokat nem ide pakoltuk. Most egy csomó megállónevet meg ilyesmit fogok mondani, úgyhogy a legegyszerűbb, ha az olvasás mellé előkaptok egy Google térképet, és akkor lehet követni, hogy mi merre van. :) Egy hetes Oyster Cardunk volt, ez a helyi bérlet, illetve úgy néz ki, mint egy bankkártya. Ki-be kell csipogni vele a megállóknál -- Budapestre is hasonlót terveznek, meg tudnám szokni, nagyon logikus rendszer. London zónákra van osztva, attól függ, hogy melyik zónába szól a bérleted, annyira drága. Lewisham (a főhadiszállásunk) még éppenponthogy a kettes zónába esik, így az összes vonat-metró le volt tudva az Oysterrel, egyszer kellett kiadni egy nagyobb összeget a közlekedésre, és ez meg is volt oldva. (A buszokra egyébként a 9-es zónáig érvényes az Oyster, ami több szabadságot ad.) Mivel 8 napot voltunk kinn, az utolsó napra már nem volt érvényes a heti bérlet, de arról majd az oda tartozó "fejezetben" mesélek. :) Szóval Oyster megvolt, reggel gyors kaja-kávé-fogmosás-öltözés (Zsuzsiék egyébként nem reggeliznek, vagy nem otthon, így ők mindig kicsit tovább szunyálhattak, mint mi), és indultunk is az első belvárosi heringtúrára. Aki utazott már csúcsforgalomban BKV-val, annak nem kell bemutatni, milyen az, amikor az ajtóhoz is odatapasztanak az utastársak, ... Olvass tovább
Hello London! – 0. nap: Minden nagyon érdekes
Hajnalban megérkeztünk Londonból -- a mosógépben már forognak a ruhák (még éjjel mindent bekészítettem, úgyis túlságosan fel voltam pörögve az alváshoz), akklimatizálódunk a budapesti tempóhoz, és próbáljuk feldolgozni az élményeket. Enyhe kifejezés lenne, ha azt mondanám, hogy sűrű volt az elmúlt hét. :) Sokat gondolkodtam azon, hogyan is dolgozzam fel itt a blogon a londoni kalandjainkat, végül a repülőtéren hazafelé (egy woman&home magazin félig üres oldalára firkálva) kitaláltam a beosztást. Tök egyszerű lesz: időrendben fogok haladni, napról napra. Azért nem zárom ki, hogy így is csapongani fogok. :) Tartsatok velem, ahogy virtuálisan kipakolom az élménybőröndöt a fejemben, és szortírozom a sok száz képünket! It's gonna be fun. Előzmények 1998-ban voltam először Londonban -- egy évvel Diana hercegnő halála után, pont az évfordulón. A Kensington előtt virághalom és gyertyák tömkelege; a szállodánk apával és a csoporttal pont az út másik oldalán volt. Instant szerelem volt a város, addig csak Agatha Christie szemszögén keresztül ismertem és lettem szerelmes, de élőben aztán teljes (és reményeim szerint kölcsönös) volt a vonzódás. Ha emlékeim nem csalnak, a Heathrown meg is simogattam az aszfaltot örömömben, amikor kiléptünk az utcára. Összesen 2 éjszakát töltöttünk Londonban, aztán mentünk tovább nyugatra, északra. Kipipáltuk a szokásos körök egy részét: London Dungeon, Big Ben, Westminster (apu felügyelet nélkül hagyott előremenni 2 utcasarkot, ez egy idegen országban 13 évesen hatalmas élmény volt!!). A második út már Ádámmal volt, 2001-ben, egy iskolai kirándulás alkalmával, a bázis ezúttal Oxford volt, és két napon buszoztunk be Londonba. Madame Tussauds, Tower, Big Ben, Trafalgar Square (ahol le voltam videózva, ahogy rámszállnak a galambok, én meg sikítozok), Oxford Street (ahol ellopták a videókamerát, benne a galambos felvétellel). Szóval a londoni kalandok rövidek és intenzívek voltak, és azóta vágytunk vissza mindketten, egy rendes (ahogy a művelt francia mondja, proper) londoni látogatásra: nincs csoport, akihez igazodni kell, nincs rohanás, azt csinálunk, amit akarunk, és csak megyünk, amerre épp kedvünk tartja. ... Olvass tovább
Miért ne? #46 – Még mindig nyár van
A legtöbb helyen még hétköznap is tombol az éjszakai élet, ami a tengerparti nyaralások egyik legjobb hangulatú programja is: sétálni a megvilágított (végre hűvös!) utcákon, szól a zene, a kivetítőkön sportot vagy filmet néznek, mindenki előtt ott egy korsó sör, limonádé vagy koktél... Nem kell beülni ahhoz, hogy az érzés átjöjjön. Itthon is pezsegnek az utcák esténként, hiába nincs tengerpart -- főleg most, a fesztiválok idején. Sétáljatok, nézelődjetek, beszélgessetek. Ha még egy utcai portrérajzoló, karikaturista, esetleg táncos, akrobata, utcazenész is van, kész a nyaralós fíling! :) Nézzétek az "előadást", és adjatok neki egy kis aprót. Itt a nyár, a vakáció! Ha nem mész sehova reggel, cuccolj vissza a reggelivel az ágyba. Ne nézd meg mobilon az e-maileket, ne menj fel a Facebookra, a rádiót, tévét kapcsold ki -- a hírek megvárnak! Élvezd az ágyban reggelizést, aztán olvass egy kicsit az éppen aktuális könyvből - elmegy így is annyi idő, mintha neteztél volna, de egészen frissítő lesz az eredmény! Ha nem vagy szabadságon, munkanapon is megéri egy picit korábban kelni ezért, de hétvégén is abszolválhatod. :) Nemsokára jönnek a hullócsillagok, ha van kocsitok, tervezzetek be barátokkal egy éjszakai kocsikázást olyan helyre, ahol látszik is valami éjszaka (ez nagyvárosokban a fényszennyezettség miatt nehezebb -- de ha éppen nem fényes városban vagytok, akkor meg se kell mozdulni, csak "nézz az ég felé"! :)) Mobiltelefonos alkalmazásokkal a csillagképeket is könnyű felismerni, most éppen az Oroszlán van felettünk. Ráadásul ha szerencsénk van, idén év végén különleges látványban is lehet részünk: az ISON üstököst novemberre igérik, és állítólag napokig tartó látványosság lesz, ha el nem ég addig (egyesek szerint ez már meg is történt). Mindenesetre érdemes figyelni, mert ha összejön a buli, emlékezetes lesz. (Ki emlékszik még a teljes napfogyatkozásra 1999-ben? Akkor megfogadtam, hogy a következő, Magyarországról is látható teljes napfogyatkozást is szeretném élőben látni. Akkor 90 éves leszek. :)) Rendezz otthon Fesztivált! Hűts be italokat, öltözz buliszerkóba és keress a YouTube-on koncertfelvételt a kedvenceidről -- állíts összes igazi VIP listát a nagyágyúkkal. Táncoljatok a nappali közepén vagy a kertben a barátokkal. Garantáltan nem mond le egy fellépő sem megjelenést, és még sár és tömeg sem lesz. ;) Egy tükör és egy ügyes kezű barátnő segítségével próbáljatok ki minél több feltűzött frizurát -- jó lesz majd, ha megint visszajön a negyven ... Olvass tovább
Nyúlnapló #7 – Ivartalanítás pro és kontra
Túl a nyolcadik hónapon Gomez már abszolút felnőtt nyúl, és ez a viselkedésén is látszik, ami újabb kihívások és döntések elé állított minket. Komoly udvarlásba kezdett. Fülig szerelmes mindkettőnkbe -- nem válogat, inkább azt nem bírja eldönteni, hogy melyikünket szeresse jobban vagy előbb. Ez az enyhe napokon a folyamatos dünnyögésben és a puszta követésben nyilvánul meg (elkísér mindenhova, és amíg dolgozunk, a lábunk mellett fekszik az asztal alatt), ami cuki. Ami kevésbé cuki, az az "úgy szeretlek, enyém vagy!" nyúlnyelven: körbepisil minket bokamagasságban. Hála az égnek ezt csak a fürdőszobában követi el (agyvérzést kapnék, ha a nappali szőnyegén csinálná ugyanezt), így megoldás, hogy gyorsan, futva kell a fürdőbe menni (hogy ne követhessen), és be kell zárni magunk mögött az ajtót, mert különben jön, és "szeret". Fél másodpercig tart egyébként az egész, mert félrecsapja a csípőjét, és pörög, miközben pisil. Tiszta Mátrix. :) Aztán zuhanyozhatok, és takaríthatom a fürdőt. De ezt a kizárás megoldja. Ezenkívül ott van még, hogy tapad -- ráfixálódott a lábfejünkre, semmi más nem kell neki, se a kezünk, se más, de elkezdi nagyon közelről szagolgatni, aztán jön a nyalogatás, és ha hagyjuk, akkor harapdálná is. Hogy utána ráugorjon kamatyolni, addig még nem jutott el, lehet, hogy még nem tudja, hogy az jön, de mi se akarjuk kivárni. Ilyenkor lehetetlen mellette megmaradni, szóval elővettük télről a mamuszokat, és felvesszük vágyölőnek. Az úgy már nem kell neki, csak a csupasz láb. Érdekes fétise van. Egy ideig még nézegeti, hogy mi van, hova tűnt "szíve hölgye", aztán megunja, feladja, és elmegy enni vagy aludni. Persze harmincöt fokban téli mamuszban ülni nem a legkellemesebb, de hát el kell viselni. Egy darabig. A kanos nyúlnak az a legrosszabb, hogy hosszútávon megviseli a szívét és az idegrendszerét ez a görcs, és kikészül attól, hogy tobzódnak benne a hormonok. Gomez még így is egy közepesen aktív nyuszi, hiszen például nem agresszív, nem támad, és nem pisili le a falat vagy a szőnyeget a nagy "minden az enyém, muhahaha!"-rohamában, de ez később még változhat. A legrosszabb, hogy nem azért csinálja, mert gonosz, vagy mert ki akar velünk szúrni. Neki tényleg ez a szeretet, és az emberekkel ellentétben nála ez nem tudatos, nem egy döntés eredménye, hanem történik vele. Ezért egyelőre meg kell akadályoznunk azokat a helyzeteket (fürdőszoba, csupasz láb), amik triggerelik nála ezt a helyzetet. Ő, mivel állat, nem ért abból, hogy no means no, egy ... Olvass tovább
Hogyan legyél jó barát?
Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság. Összeszedtem a számomra fontos tényezőket, amiken sokszor állhat vagy bukhat a kapcsolat. A tanácsok természetesen mindkét irányba érvényesek, vagyis ez a "hogyan legyek jó barát" és a "milyen egy jó barát" lista egyszerre. :) Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást. Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog "idegesíteni", ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod. Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért "tartod" a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak. Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, ... Olvass tovább
Hogyan spóroljak? (És hova tegyem a spórolt pénzt?)
A múltkori kiadás-vezetéssel kapcsolatos kihívásra nagyon lelkes kommenteket kaptam. Kiderült, hogy már sokan vezetitek a kiadásaitokat, ezért gondoltam, utánajárok a témának, és lépjünk eggyel komolyabb szintre, hátha kaptok új ötleteket. "Dugi pénzre" több esetben is szükség lehet: ha van egy váratlan kiadásod (bedöglik a mosógép), kiesik egy fizetés (hosszabb betegség vagy állásvesztés miatt), de az is lehet, hogy van egy konkrét terved, amihez gyűjtöd a pénzt (utazás, bicikli, lakásfelújítás, költözés, gyerek...). Bárhogy is van, megvalósítható, reális tervre van szükség, az ugyanis maximum alacsony vérnyomásra ellenszer, amikor olyanokat olvasok, hogy "a nyugodt öregkorhoz csupáncsak havi ötvenezer forintot kell félretenni". Haha! Nem mondod! :) De mint sok más esetben, a spórolásnál is kár a végletekben gondolkodni, és attól, hogy nem tudsz ötvenezret félretenni egy hónapban, valamennyit még félretehetsz. Kérdés az, hogy mennyi legyen az a valamennyi, meg egyáltalán: MIBŐL?! Úgyhogy először kezdjük is ezzel. Épphogy kijövök a pénzemből, hogyan tudnék még félretenni? A havi fix összeges spórolás jó megoldás, ha stabil jövedelemmel rendelkezel: ez esetben megállapíthatsz egy bizonyos összeget, amit minden hónapban állandó kiadásként van kezelve, és nem elköltöd, hanem félreteszed -- nem is számolsz vele, nem is létezik, mintha egy plusz számla lenne. Ez lehet 5000 Ft vagy 10 000 Ft, vagy amennyit a fizetésedből jónak látsz félre tenni, és belefér neked. Ez a képlet bonyolódik, ha szabadúszó vagy, alkalmi munkákból élsz, és a pénz soha nem fix, inkább olyan, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. Ez esetben sem lehetetlen félretenni, csak más szemszögből kell megközelíteni. Itt jön képbe a relatív spórolás, amikor nem fix összeget, hanem fix százalékot teszel félre. Bevétel X%-a: Eldöntöd, hogy az adott havi bevétel 5 vagy 10 vagy akárhány százalékát félreteszed. Ha pocsék hónapod volt, akkor a félretett összeg is kevés lesz, ezért nem fogod akkora érvágásnak érezni, mint a fix összegű megtakarítást. Példa: Havi 10 000 Ft-ot teszel félre, vagy havi 5%-ot? Egy rosszabb hónapban ha keresel 60 000 Ft-ot, akkor abból az 10 000 Ft rengeteg, az 5% viszont 3 000 Ft, ami már nem akkora lemondás. Sok kicsi sokra megy, havi néhány ezer vagy néhány száz forintnak is van értelme -- amikor nehéz időszak van, minden jól jön majd! Kiadás X%-a: Ehhez pontosan kell vezetni, hogy mikor, mire költesz. Ez egyébként is hasznos, lásd a következő tippet. :) A lényeg ... Olvass tovább
- « Előző oldal
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- …
- 8
- Következő oldal »