2012. májusi bejegyzések

Gengszterfilmet nézni furcsa élmény, mert a rosszfiúkra van kihegyezve, ennek ellenére mégis megtörténhet, hogy a törvényszegő, hitvány, alávaló főszereplő nemhogy szimpatikus lesz, hanem lazán előfordulhat, hogy észre se vesszük, és máris szurkolunk neki. Pedig egy szívtelen gyilkos, gusztustalan dolgokat művel, az életben szóba se állnánk vele… Vasárnap a Momentán Társulat gengszterfilmet improvizál, én pedig ennek kapcsán elgondolkodtam azon, mi a gengszterfilmek titka. (Korábbi műfajos inspirációimat itt olvashatjátok.)

A szimpátia abból fakadhat, hogy amikor az egyébként sem fekete-fehér világban még jobban kiéleződnek a társadalmi egyenetlenségek (például egy válság kapcsán), az ambivalens karakterek kezdik foglalkoztatni a nézőket, és a “nem-annyira-jó” fiúk lesznek az érdekesek. A gengszterfilm megmutatja, hogy ha te mindaz alapján, hogy veled is kiszúrnak, téged is lenyomnak a nagykutyák, te is kisebbség vagy, úgy döntesz, hogy az “egyszerű”, rövid utat választod a boldogulásra, akkor annak kiszámíthatatlan következményei lesznek – általában tragikusak. Hasonló a droghoz (ezért is kap akkora szerepet a Nagymenőkben a kokain-szál, mert a drog kezdeti mámora hasonló a bűnözés kezdeti mámorához): az elején lehet, hogy jó érzés, de utána jönnek az egyre durvább mellékhatások, és a kezdeti kontrollszerzés későbbi kontrollvesztéssel jár. Olyan döntéseket kell meghozni, amik bármikor vissza tudnak ütni, és a helyzet folyamatosan romlik.

Hol rontották el? Nem a konkrét tetteikkel, hanem már jóval előtte: azzal a döntéssel, hogy a pénz meglététől tették függővé a boldogságukat. A kizárólagos pillanatok ugyanis, amikor valójában, szívből és őszintén boldogok – Don Corleone férjhez adja a lányát, Don Corleone az unokájával játszik, a Nagymenők stábja népes családi ebédeken vesz részt – olyan pillanatok, amikhez nem lett volna szükség se pink Cadillacre, se saját étteremre, se nercbundára. Megtörténtek volna anélkül is. A gengszterek legnagyobb hibája, hogy pénzzel vagy erővel akarnak eljutni oda, ahol már eleve voltak, csak nem vették észre… És miután az egyre nagyobb bűnöket elkövetik, még több pénzzel vagy még több erővel próbálják meg a lelkükben támadt űrt betömködni. Sajnos azonban pont a rossz döntéseik által létrehozott körülmények meg is akadályozták a boldog pillantok megélését: Don Corleone az örömapa szerepében tündökölhetne, helyette végeláthatatlan szívességeket teljesít, és az unokája társaságát sem élvezheti sokáig, Henry Hill pedig párhuzamosan főz és szervezi a rendőrség elől való szökésüket. Nem túl nyugalmas egy élet. Megérte?

Hogy milyen alapszabályokra emlékeztetnek mindig a gengszterfilmek?

1. Ha csak egy percre ugrasz be a mamához, akkor is leültet kajálni.
2. A paradicsomszószt folyamatosan kell keverni.
3. Le lehet vágni az utat, de nem érdemes.
4. Mielőtt igent mondasz, nézd meg, hogy mit adsz fel (és mit vállalsz be!) a “visszautasíthatatlan” ajánlatért… Lehet, hogy már megvan, amit keresel.