Halogatás (főnév) Mit NEM jelent: "lusta emberek szokása, akik képtelenek az önfegyelemre, és soha nem lesz belőlük semmi." Mit jelent ehelyett: Egy olyan félelem-alapú blokk, ami valamilyen vélt vagy valós kimenettől akar megvédeni. Ez lehet kilátásba helyezett büntetés, megítélés, beszólás, bizonytalanság, kudarc, vagy egyszerűen egy megváltozott, új élethelyzet. A halogatás emiatt inkább benyomja a féket, hogy megvédjen tőle. A halogatás egy tünet, és nem azzal tudod megoldani, ha erőlteted. Ha nem tudod áttenni a sebességváltót egyesből kettesbe, akkor nem az fog neked segíteni, hogy rátehénkedsz és eltöröd, hanem ha kitalálod, hogy miért nem bírsz rálépni a kuplungra. Éppen ezért ha azon kapod magad, hogy gyakran halogatsz, érdemes mögé nézni egy kicsit, hogy mitől is félsz valójában, mit próbálsz meg elkerülni (sikert, pihenést, kudarcot, stb.) - és ennek a megoldásával foglalkozni. Ezek a cikkek segíthetnek ebben. Varázsszer halogatás ellen – békák, időzítők, figyelem -- kezdd ezzel a cikkel, ha szeretnél egy kicsit a halogatás motivációi mögé látni. Nyomtatható békás teendőlistát itt találsz. Ha az bénít meg, hogy nem tudod, melyik feladattal is kezdd a munkát, itt van tíz szempont, hogy el tudj indulni. “Túl sok a dolgom, inkább nem csinálok semmit” – 10 stratégia halogatás ellen Maximalizmussal a pihenést is el lehet halogatni, azzal pedig egy kicsit sem segítesz magadnak. Tanuljak vagy aludjak? Hogyan pihenj bűntudat nélkül Rengeteget számít, hogy hogyan bánsz magaddal, és milyen stratégiákat használsz arra, hogy bíztasd magad, amikor nehéz. Így motiváld magad, hogy az tényleg segítsen Ha nem bírsz egyről a kettőre jutni, amikor a teendőidről van szó, olvasd el ezt a cikket: A teendőlista mankó, és nem ostor – a 4 mítosz, amiért nem haladsz Mindenen pörög az agyad, és nem hagy pihenni? 7 ok, amiért az aggódás nem segít Ha az olvasatlan levelek tömege stresszelnek, akkor próbáld ki ezt a kihívásomat. Ha több bátorságra van szükséged ahhoz, hogy ne a félelem irányítsa az életedet, ez a videósorozatom a kedvedre lesz. Fogva tart a komfortzónád? Segítek! Végül ha úgy érzed, azért nem haladsz, mert lusta vagy, akkor ajánlom A lustaságon túl online mini-videotréningemet! ... Olvass tovább
Találatok erre: halogat
„Túl sok a dolgom, inkább nem csinálok semmit” – 10 stratégia halogatás ellen
Állsz az öt kilométeres, ezer tételes teendőlista előtt, és azt se tudod, merre indulj. A tehetetlenség sokszor annyira bénító, hogy tényleg nem haladsz semmit azzal, amivel kéne, és addig húzod a kezdést, amíg végül kimondhatod (bűntudattal, szorongással telve), hogy "akkor majd holnap", és elmész aludni. (Amiben nem biztos, hogy lesz köszönet, ld. bűntudat és szorongás, tehát még normálisan ki se tudod magad pihenni, hogy "majd holnap" aztán tényleg rendesen nekiess a dolgoknak.) Másnap még fáradtabb leszel, még űzöttebb, nyakadon a határidők, egyre több a teendő, és még kevésbé haladsz... Ez a tehetetlenség-érzet akkor is előfordulhat, miután már megtanultál nemet mondani, nem hajtod magad túl, kiszórtál mindent, ami nem fontos, és már tényleg csak a lényeg maradt. El kell kezdened súlyozni. A halogatás háttere egy külön téma, már írtam róla korábban -- általában maximalizmus és a visszajelzésektől való félelem van mögötte. Most arról szeretnék írni, hogy a "hol is kezdjem?" kérdésre hogyan tudsz magadnak értelmes választ adni, kitörni a halogatásból és közben megtanulni hatékonyan rangsorolni a feladatok között. Aztán végre elkezdeni a munkát. 1. Kezdd az elején! Most tényleg. Csak kezdd el azzal, ami a lista elején van, mert amint belelendülsz, már könnyebb lesz folytatni. Néha az első lépés megtétele a legnehezebb, utána már van, hogy könnyebben megy, és csak azt veszed észre, hogy pipálsz, pipálsz és pipálsz. Sorsolós játék: csukott szemmel bökj valamelyik teendődre a listán. Ha olyan jött ki, aminél az jutott eszedbe, hogy "de jó, hogy ez lett!", akkor csináld meg azt. Ha arra gondolsz, hogy "jaj, de kár, inkább csináltam volna helyette a másikat", akkor meg csináld a másikat. Máris tudod, hol az "eleje". :)) 2. Kezdd el... valahol! Nem kell lineárisan haladnod -- ez főleg az írásra igaz. Akár nehéz levél, önéletrajz, esszé, szakdolgozat vagy bármi más előtt állsz, kezdd el írni azt a részét, amihez épp ihleted van. Majd visszakanyarodsz az elejére később. Ez is a maximalizmushoz kötődik: szépen sorban kell haladni, mert úgy "illik"... fenébe az illemmel, ha nem hagy dolgozni! ;) 3. Kezdd a legnehezebbel! Ez a béka-effektus: ha túl vagy az aznapi legijesztőbb mumusfeladaton, nem nyomja egész nap a válladat, és felszabadulsz. A békáról a halogatós cikkben írtam bővebben, és jegyzetlapot is készítettem hozzá. ;) 4. Kezdd azzal, ami a legjobban megéri! Apró teendő, de változtat a hangulatodon, és ezáltal a munkamorálodon is? Ne ... Olvass tovább
Varázsszer halogatás ellen – békák, időzítők, figyelem
Tegnap a kommentek között felmerült, hogy írjak arról, hogyan lehet hatékonyan dolgozni, és elkerülni a halogatást. Sajnos igazi varázsszer nincs, a munkának az a titka, hogy csinálni kell, helyetted csinálni nem tudja senki, de van azért néhány trükk, amivel segítheted a dolgot. :) Szerda van, keresve se lehetne jobb napot találni az antihalogatásra! Igyekeztem úgy megírni a tippeket, hogy munkára, tanulásra, takarításra, vagy bármilyen projektre érvényes legyen, hiszen képesek vagyunk mindent halogatni. Mi áll a halogatásod mögött? Először is fontos lenne egy kicsit mögé menni annak, hogy miért is halogatsz, mert hosszú távon nem kifizetődő, ha mindig undorral vagy gyomorgörccsel állsz neki a munkának, oda meg nem kötözheted magad állandóan. Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amitől félsz, és mi a valódi oka annak, hogy nem akarod elkezdeni. Úgy érzed, csak akkor vagy jó, ha 100%-ot teljesítesz, és mivel erre képtelennek tartod magad, inkább bele se kezdesz? Úgy érzed, hogy muszáj megfelelned, és megbénít a gondolata is? Félsz, hogy nem fog sikerülni, és akkor mit gondolnak majd mások? Esetleg tudod, hogy jól meg tudnád csinálni, de félsz, hogy strébernek néznek, ezért inkább addig tolod a dolgot (magadat szabotálva), hogy garantáltan ne tudj jó munkát végezni, nehogy "bajba kerülj"? Úgy érzed, más erőszakolta rád a feladatot (amit szülővel, főnökkel, tanárral azonosítasz), ezért tudat alatt így lázadsz ellene? Ez leginkább takarításnál szokott előfordulni. Rá kell jönnöd, hogy nem velük szúrsz ki, ha nem csinálod meg, hanem magaddal. Nem anyádnak ágyazol be, hanem azért, hogy neked jó legyen este bebújni a tiszta ágyba. Igenis érsz annyit, hogy magadért dolgozz! Valójában nem akarod eléggé, és egyszerűbb tologatni, mint kimondani, hogy vége van, és letenni? Nyugodtan mondhatsz nemet, de akkor tegyél pontot a dolog végére, és hagyd abba, ne csak nyújtsd a történetet. Ha őszintén és valóban akarod, akkor viszont állj fel, és csináld! Emlékeztesd magad, hogy miért kezdted el, merítsd belőle erőt, és hajrá! Ha ezen túllendülsz, sokkal könnyebb lesz haladni a dolgaiddal, mert már nem fognak lehúzni ezek a súlyok. Hogyan kezdj neki? A körülmények megteremtéséről, a listaírás fontosságáról és az időzítő használatáról írtam már az otthonmunkás cikkben is, ajánlom olvasásra. A lényeg: egyél-igyál, teremts magad körül rendet, írd fel a teendőidet, aztán kezdd el csinálni. Elszánás nélkül nem megy! Segít, ha nem terheled magad az elején ... Olvass tovább
Jegyzetlap antihalogató szerdára
[ letölthető .pdf ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2011 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva! Készítettem egy olyan lapot, amire felírhatjátok hét közben azokat az ötleteket, amiket az antihalogató szerdán szeretnétek elvégezni. (Erről a napról bővebben itt írtam.) Van hely e-mailnek, ház körüli munkának (nem rendszeresnek, hanem valami egyszerinek, amit régóta halogatsz, és meg kéne csinálni), telefonnak, szerelésnek, a toll a kreatív feladatot jelöli (írás, kötés, varrás, stb.), a yin-yang pedig az önmagadra szánt időt - hívd fel végre az orvost, beszélj le egy időpontot a fodrásszal, a barátnőddel, stb. A lap A4-es méretű, lefűzhetitek a naplóba is, de a hűtőre is ki lehet mágnesezni. Aztán lehet kihúzni az elvégzett feladatokat. ... Olvass tovább
Antihalogató szerda! – 30-napos rutinkiépítés, 17. nap
A rutin marad, és megismerkedünk a program egyik legnépszerűbb napi feladatával, az anti-halogató szerdával. :) Napi program SZERDA: Antihalogató nap Mi az, amit már régóta halogatsz, és nagyon nem akarod elvégezni? Ess túl rajta! Húzd fel az időzítőt 15 percre, és végezd el azt a kényelmetlen telefonhívást, töröld le a kutyalábnyomokat az ajtóról, javíttasd meg a kenyérpirítót, jelentkezz be a fogorvoshoz. Jobb lesz utána. :) Ha azok közé tartozol, akik nehezen kezdenek neki a feladataiknak, és hajlamosak halogatni (nem szégyen, sokan vagyunk így!), akkor összeszedtem 10 stratégiát halogatás ellen, ha pedig a bőség zavarával küzdesz, akkor kezdd a nyeld le a békád-módszerrel, ami sokkal kellemesebb, mint aminek elsőre hangzik. Hajrá! :) ... Olvass tovább
„Hogyan legyek mindig pozitív?”
Szeretek úgy gondolni magamra, hogy alapvetően pozitív ember vagyok. Általában jellemző rám, hogy találok valami kiutat a nyavalyáimból, vagy idővel meg tudok velük birkózni. Nekem az, hogy optimista vagyok, nem azt jelenti, hogy soha nem vagyok szomorú, vagy soha nem keseredek el, vagy soha nem vagyok magam alatt. Sőt, szerintem egyenesen azért tudok optimista lenni, mert ismerem és tiszteletben tartom a saját határaimat, így amikor arról van szó, hogy valami rajtam múlik, akkor tudom, hogy valahogy meg is fogom oldani. (Viszont ami nem rajtam múlik, annak sem írom elő, hogy történjen az akaratom szerint, és nem veszem személyes sértésnek, ha végül máshogy történik.) De ehhez tényleg az kell, hogy megengedjem magamnak azt, hogy ne legyen minden mindig tökéletes. És a mindenbe beletartozom én magam is. Talán ez a részletes magyarázat is mutatja, hogy az én pozitivitás-definícióm nem merül ki annyiban, hogy mindig, mindenben meglátom a jót. Amikor ezeket a sorokat írom, 13 és fél éve publikálok az urban:eve blogon, és ezért az egyik kérdés, amire ebben az időtávban visszanézve tényleg el tudom mondani, hogy “sokan kérdeztétek”, az az, hogy hogyan vagyok mindig pozitív, illetve hogy hogyan tudok mindig boldog lenni. És ez ugyanolyan kérdés, mint a “hogyan van nálad mindig rend”, vagy a “hogyan vagy mindig hatékony”. Mert a rövid válasz az, hogy sehogy. Nem vagyok mindig pozitív, nem vagyok mindig boldog, nincs nálam állandóan rend és nem vagyok állandóan hatékony. Hallod a közös nevezőt az előző kérdésekben? A mindig az. Hogy valami csak akkor ér, ha MINDIG olyan, és ha egy kicsit is valami más dolog van benne, ami nem a legjobb, a tökéletes, akkor beleköpött a levesbe, és önthetjük ki az ablakon valamelyik arra járó nyakába, hadd örüljön. Ez tehát a rövid válasz. Sehogy. A hosszabb válaszban viszont ott a kulcs. Nem vagyok mindig pozitív, nem vagyok mindig boldog, nincs nálam állandóan rend és nem vagyok állandóan hatékony, ÉS (és ez egy nagyon fontos és!) ennek ellenére elégedett vagyok az életemmel, és hálás vagyok az életem jó részeiért, a nehezekkel meg képességeim szerint megbírkózom. Ugyanis szerintem itt a félreértés. Hogy ha valaki látszólag rendben van magával, vagy halad a dolgaival, vagy szereti, amit csinál, az csak azért lehet, mert neki biztos soha semmi baja, nem kell küzdenie, nincsenek mélypontjai. Ha az az elvárás, hogy egy élet csak akkor lehet sikeres vagy boldog, ha nincs porszem a gépezetben, ... Olvass tovább
13 éves az urban:eve! Ezek vagyunk mi – szülinapi projekt 2021
13 év rengeteg egy ember életében, hát még az online térben. 13 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a blogot, még nem létezett Facebook, a mobiltelefonomon nem volt kamera (sőt, örültem, hogy 10 SMS belefér). Tizenhárom év alatt jöttek-mentek a trendek. Én is változtam, a blog is változott velem együtt, de az alapelv mindig megmaradt, hogy arról írok, ami abban a pillanatban érdekel, ami megérint, amit fontosnak tartok -- és amiről az írás pillanatában úgy érzem, hogy talán segíthet másoknak is. Eddig úgy tűnik, ez a módszer bejött. :) 13 évvel ezelőtt, pontosan 2008. február 3-án indítottam el az urban:eve-et. Egy pizzarecepttel kezdődött minden (épp most hétfőn sütöttem újra -- még mindig finom :) ), aztán az elteltnél jóval rövidebbnek tűnő idő alatt az egykori hobbi ma már vállalkozás lett, a blogbejegyzések mellett előadásokkal, podcasttal, tanfolyamokkal. Amellé az első pizzarecept mellé készült még 3690 másik cikk, a cikkek alá pedig 68315 hozzászólás az olvasóktól -- az első év "két kezemen meg tudom számolni" táborából mára egy közel 40 ezres keménymag olvassa ezeket a leveleket, amiket a nagy bögre teám mellől írok. És az urban:eve közössége is változik. Most már több internetes generáció "nőtt fel" a blog körül, és még mindig jóleső érzéssel tölt el, amikor új komment vagy levél érkezik valakitől egy olyan korcsoportból vagy országból, amiről az induláskor remélni sem mertem volna, hogy valaha lesz onnan olvasóm. Úgyhogy máig az egyik legizgalmasabb kérdés számomra, hogy kik a számok mögötti emberek, akik az urban:eve olvasói táborát alkotják. Mik azok az álmok, vágyak, kedvencek és kihívások, amik összekötnek minket? Éppen ezért mostanra már hagyomány, hogy néhány évente egy nagy szülinapi kérdőív keretében kielemezzük, hogy kik is olvassák most az urban:eve-et, és milyen csapat is vagyunk mi. A blog hivatalos születésnapján, 2021. február 3-án meghirdetett hírleveles felhívásomra válaszolva összesen 1395-en töltötték ki az idei kérdőívet. Köszönöm, ha te is köztük voltál! Lássuk is, hogy kik vagyunk mi 2021-ben. Ezek vagyunk mi! 2021 Kezdjük a nyers adatokkal. :) Nem csak a 20 éveseké a világ A kérdőívet 98.6%-ban nők töltötték ki, ami szinte hajszálpontosan megegyezik az öt évvel ezelőtti kérdőív 98.7%-es arányával. Ami változik, de egyáltalán nem meglepő módon, az az életkor-megoszlás. Amikor 2008-ban elkezdtem a blogot, én is huszonéves voltam, és leginkább húszas, késő tízesek ... Olvass tovább
Miért érdemes még mindig blogolni (igen, 2020-ban is)
Ha el akarsz jutni emberekhez az interneten, ha publikálni szeretnél, ha el akarod mondani, ami neked fontos, akkor még 2020-ban is blogolni a legjobb befektetés. Magadba, a hangodba, a közönségedbe. Ha van egy üzeneted, bármilyen mondanivalód, esetleg egy vállalkozásod, aminek szeretnél online jelenlétet, gyakran felmerül, hogy hol tudod a legjobban elérni a közönségedet. Blog vagy social? Mindkettő? Milyen arányban fektess beléjük energiát? Mit csinálj, ha azt látod, hogy folyamatosan veszted az elérésed a közösségi oldalakon, és úgy érzed, feleslegesen dolgozol? Erről mind szó lesz ebben a cikkben, de előbb jöjjön egy kis alternatív blogger törióra. :) A social media hamis ígérete A nagy blogrobbanás a 21. század első évtizedében kezdődött. Egyre könnyebb volt az interneten publikálni, nem kellett hozzá HTML-ismeret, és hihetetlen nagy szabadságot és tartalomgazdagságot adott, hogy nem kellett, hogy felkérjen valamilyen szervezet, újság, magazin, hogy megtalálhasd a saját közösségedet és a szemük elé kerülhess. 2010-re már befutottak az akkori nagy nevek, voltak blogközösségek, blogos díjátadók, blogszolgáltatók, ahol ingyenesen tudtál regisztrálni, és már publikálhattál is. Persze, akkor még nem voltak a telefonjainkon olyan kamerák, amik lekörözik a sok 10-15 évvel ezelőtti kis digitális kamerákat, nem voltak olyan profi képszerkesztő appok a kis tenyérnyi készülékünkön, ami többet tud, mint az 1997-es számítástechnika terem összes MSPaintje együttvéve. Aztán megjöttek a közösségi oldalak, az influencerek, a Facebook oldalak, a szépen beállított fotókkal hirdetett fogyasztóporok, és hirtelen úgy tűnt, hogy jaj, a blogoknak leáldozott, mert mindenki áttömörült a social médiára, és "senki sem akar már átmenni, átkattintani egy hosszabb cikket elolvasni". Ezekből jöttek azok az "okos" tippek, hogy jaj, már senki se szeret olvasni, az olvasás ideje lejárt, az ideális cikk hossza legfeljebb ezer leütés (én álmomban többet beszélek :D), ráadásul maximum egy ötödikes szókincsét használd. Aha, köszi. Kábé olyan tanács ez, mint hogy felfutottak a gyorsbüfék, legyél te is gyorsbüfé, és nem érdemes semmi mást csinálni. Közben persze ez így nem volt igaz. Mégis évről évre követtem az elvándorlást a saját honlapokról a social sokat igérő új paradicsomába - és szomorúan láttam, hogy fantasztikus stílusú, kreativitású tehetséges emberek úgy léteznek az online térben, hogy a webes jelenlétük kimerül egy Instagram vagy Facebook oldalban, és ... Olvass tovább
Hogyan dolgozz otthonról & ne menjetek egymás agyára – Lecsó Podcast #012
Ez itt újra a Lecsó Podcast, én Farkas Lívia vagyok, és itt van velem Dobay Ádám, aki egyébként a férjem, vállalkozótársam, és otthonmunkás partnerom - úgy hangzott, mint hogy ha valami gonosz-űző szupercsapat lennénk (dehát ki tudja, lehet, hogy azok vagyunk, muhaha). Olyan sok kérdést kaptunk a karantén miatt beállt új helyzet miatt, amire az urban:eve keretrendszerén belül érdemesnek tartottunk reagálni és megosztani a tapasztalatainkat, hogy két részre osztottuk a beszélgetésünket, amit az előző epizódban kezdtünk el (és amiben azt vettük át, hogy kell-e világot váltanod a karanténban). Ebben a még inkább praktikus részletekbe menő epizódban áttérünk a második nagy témánkra: mitől lesz élhető az otthonmunka? Ez a téma két részből áll, ezek pedig: Mik a praktikus módszerek az élhető otthonmunkához? Milyen segítő rutinok és technikák vannak arra, hogy ha a pároddal mindketten otthonról dolgoztok? A fókuszunk most is az, hogy hogyan tudod lelkileg a leginkább épen átvészelni a következő időszakot. Megosztjuk az otthonmunka öt alapelvét, hogy miért a kommunikáció a közös munka kulcsa, hogy miért iktassatok be reggeli meetinget és kölcsönös "bejelentkezéseket", és hogy hogyan háríthatjátok el a konfliktusokat a mostani feszültebb időkben. Vágjunk is bele! Olvasd vagy hallgasd a legújabb részt a a nagy lejátszás-gombra kattintva! Ha nem tudod hallgatni az epizódot, akkor tekerj lejjebb, ahol elolvashatod az epizód majdnem szó szerinti leiratát! :) ... Olvass tovább
- 1
- 2
- 3
- …
- 10
- Következő oldal »